Jump to content

Önállósodás, a kötelező leválás

2021. 06. 07. 19:00

Nehéznek tartjuk általában a kamaszkort, amelyet a fiatalnak is nehéz megélnie, de a környezetében élők is megszenvedhetik ezt az időszakot.

A tinédzserkort a lázadás, a kitörés, az útkeresés, az állandó hadakozást a világgal, a tanárokkal, a szülőkkel, visszafeleselés jellemzi, amikor meggyőződésük, hogy mindenki ellenük van. A hormonok játéka ez, amelyet mindenki megtapasztal valamilyen szinten a kamaszkorba lépve.

Óriási változások mennek végbe az ember testében és agyában ilyenkor. Ez az időszak hozza meg az önállósodás vágyát is nagyon sok fiatalban. Azt gondolják, hogy akkor lesznek igazán szabadok, ha a szülői szigorból, a szabályrendszerekből ki tudnak szabadulni.

Az önállósodás szükséges folyamat. Ha a kamaszunk nem az a végtelenül lázadó típus, akkor magától lehet, hogy mindenért noszogatni szükséges. A lázadókban benne van a kitörési vágy, az, hogy megmutassák mindenkinek, hogy egyedül is életképesek. Az ennél sokkal visszafogottabb tiniket viszont

A felnőtté váláshoz szükséges lépés az önállósodás. Bármennyire is szeretjük gyerkőceinket, eljön az az idő, hogy el kell engedni a kezüket. Ez így természetes, azonban amikor ténylegesen megkezdik a szárnybontogatást gyermekeink, talán mégis nehezünkre esik elengedni őket. Az önállósodás és elengedés nem egyik pillanatról a másikra történő folyamat. A kamasz egyre inkább kezdi keresni a helyét az emberek között, újabb barátokra tehet szert, más viselkedés lehet rá jellemző. A szülő-gyermek közötti kapcsolat meghatározza azt, hogy milyen simán zajlik a leválás folyamata. Még a visszafogottan kamaszodó tiniben is dúlnak a hormonok, de nem feltétlenül lázad. Az azonban kétségtelen, hogy az a fiatal, aki nem feszegeti állandóan a határokat, ugyanúgy keresi önmagát, a világban és a szűkebb társadalomban a helyét. Még esetükben is gyakoribb lehet, hogy ellent mondanak szüleiknek, nem egyezik a véleményük máséval. Ezzel egészen addig nincs is gond, amíg az a normális kereteken belül mozog. Mivel ilyenkor a hormonokon kívül nagy hatással van a korosztálya, az a legjobb, ha a szülők és a gyerkőc között meghitt a kapcsolat, jó a kommunikáció, és a szülők tisztában vannak azzal, hogy milyen társaságban van a gyermekük.

Nem minden fiatal látja azt annyira vonzónak, hogy önállóan intézkedjen az iskolájában, egyéb ügyes-bajok dolgokat egymaga intézzen el. Milyen kényelmes otthon, ahol biztonságban van, szeretet és gondoskodást kap. Ha emellé még túlféltő és mindentől óvó szülők veszik körben, az önállósodás folyamata megreked.

Az kétségtelen, hogy az önálló életre való megérés mindenki esetében más, és ez a lehetőségekkel is így van, azonban csak ideiig-óráig jelent megoldást a szülői ház nyugalma. Később nyűggé válhat a szülők állandó jelenléte és mivel egy fedél alatt élnek, óhatatlan, hogy egymás életébe beleszólnak, több lehet a súrlódás. Ha a fiatal felnőtt még jó ideig szülei oltalma alatt él, ne csodálkozzon, ha gyerekként kezelik. Ez kellő indíttatást adhat ahhoz, hogy végre azon kezdjen gondolkodni a fiatal, hogy valamit kezdjen a saját életével. A saját lábra állás nem egyszerű és azonnali történés. A legtöbb szülő minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében, de ehhez már tiniként arra kell a gyerekeket szoktatni, hogy egyre gyakrabban engedjük el a kezüket. Bízni kell abban, hogy a jó viszony és a kommunikáció minden nehézségen átsegíti a kapcsolatot és a fiatal identitáskeresését is.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com)