Nincs ez másképp ma sem. A legtöbb családban kisebb vagy nagyobb összetűzést jelent rábírni a gyerekeket a nyári szünet ideje alatti olvasásra. Még akkor is így van, ha nagyjából tudja a gyerkőc, hogy a történet, amelyet fel kell dolgoznia, olvasónaplót, jegyzetet kell készítenie belőle, az érdekes. Mégis, attól sokkal jobban megriadnak a diákok, ha meglátják a könyv vastagságát. Frusztrálja őket az, hogy időre kell meglenniük a könyv kiolvasásával, és ráadásul úgy kell olvasni, hogy a tartalom meg is maradjon a buksiban. Voltunk mi is ebben a helyzetben, és bizony olyan is volt, hogy némelyik könyvvel meg kellett birkóznunk, ám most a történet másik oldalán állunk. Mi vagyunk a szülők, nekünk kell olykor kemény csatározásokba menni gyermekeinkkel, hogy olvassák ki a kötelező olvasmányt, ne halogassák az utolsó pillanatra, osszák be a nyári szünet idejére a könyvet.

Sok gyermek nem szeret olvasni, amelynek legfőbb oka lehet az is, hogy nehezen állnak számukra össze a betűk szavakká. Amíg a betűkre koncentrálnak, a szavak értelme nem áll össze eggyé, így jobban figyelnek az olvasásra, annak helyességére, mint a tartalomra. Ha így is van, hagyjuk olvasni a gyerkőcöket, de azzal sokat segíthetünk, ha az aznapra kitűzött részt a szülő is felolvassa a gyermekének. Ekkor már érteni is fogják a szöveg tartalmát, azonban az olvasás tevékenységét sem vesszük át magunkra. Ez a lehető legjobb ahhoz, hogy az olvasást se hanyagolják, de haladjanak is a tartalom feldolgozásával. A felolvasott rész után érdemes átbeszélni azt, hogy kik a szereplők, vannak-e új szereplők, mi történt az adott részben. Nem is árt ezt leírni, ha kéri a tanár, ha nem. Beszélgessünk el arról, hogy milyenek a szereplők, győződjünk meg arról, hogy érti-e a történetet.

A legtöbb kötelező olvasmány tartama akkor marad meg a legjobban, ha olvasónaplót készítünk. Nem véletlenül kérik ezt a tanárok. Habár az egy plusz munka, viszont a későbbiek során is fel lehet majd azt lapozni. Érdemes minden fejezet után elkészíteni, és a megfogalmazásban is segíthet a szülő.

A nagyobb gyerekek már magabiztosabban olvasnak, de velük sem árt átbeszélni a fejezetenkénti cselekményt. Ők már rafináltabbak, és megpróbálhatnak minden módszert bevetni annak érdekében, hogy az olvasást elkerüljék. Tudatosítani kell bennük, hogy a mű filmváltozatának megnézése nem mentesítheti őket az olvasás alól, mert máshogy van feldolgozva a filmben, mint a könyvben. Ezt pedig a tanárok is tudják. Sőt a kötelező olvasmányok rövid leírása sem jelenti azt, hogy teljesen felkészül a diák az adott műből.

A kisebb gyerekeknél, akik számára az olvasás még bonyolultabb, érdemes előre behatárolni, hogy melyik napra melyik résszel kell megbirkózniuk. Mivel számukra még nehezebb tevékenység az olvasás, ezért nehezebben is szánják rá magukat. Ne bízzuk rájuk a haladást, hanem naponta ellenőrizni kell, hogy valóban elolvasta-e az adott részt, ugyancsak át kell beszélni a tartalmat.

Tudatosítani szükséges gyermekeinkben, hogy az olvasás kincs, egy olyan tudás, amely lehetővé teszi, hogy általa megismerhetjük a világot, hogy tájékozottabbá válhatunk. Felszabadítja a fantáziánkat, gondolkodásra motivál, egy különleges világba kalauzol.