Jump to content

A gyerekek bizony kiverik a biztosítékot

2014. 10. 01. 10:00

Sokáig abban a hitben voltál, ha nem is vagy tökéletes, de egész normális, működőképes felnőtté sikerült válnod? Aztán született egy utódod, és olyan sötét oldalaidat is felfedezheted, amit eddig nem is ismertél. Igen, a gyerekek azon kívül, hogy a legjobb énünket is megmutatják nekünk, ezzel párhuzamosan elérik, hogy kiderüljön, lakik bennünk egy torzszülött is. Egy ordibálós, csapkodós, kontrollvesztett lény, aki ha lehúzzák a redőnyt, úgy viselkedik, mintha elment volna teljesen a józan esze. Fejhangon visít, olyanokat mond, amiket később megbán, vagy akár jóízűen röhög is rajta, ha van humora. Percekre megszakad a szeretet fonala, ott áll előttünk az ősellenség, valami, amit mindenképpen el kell tiporni - egy hároméves totyogó, vagy egy érzelmileg labilis tinédzser formájában.

 kép: http://www.pinterest.com/pin/370984088024959317/

De miért van ez, hogy a saját ivadékaink ennyire, de ennyire ki tudnak minket borítani? Sokkal jobban, mint addig bármi más az életben. Pedig tudjuk, hogy ezt a helyzetet sokkal hatékonyabban tudnánk higgadtan megoldani. Sőt, bármilyen helyzetet meg tudnánk oldani. De a szülőn a gyerek, gyereken a szülő ismeri azt a bizonyos gombot, amit megnyomva a teljes irracionális viselkedés világába lehet kerülni. Valóban, ez kölcsönös dolog, felnőtt még nem viselkedett olyan gyerekesen, mint akkor, ha a szüleivel való szokásos konfliktusba keveredik. Különleges kapcsolat ez, egyszerre hordozza a hasonlóságot és a különbözőséget. Nincsen idegesítőbb annál, mint amikor saját rossz tulajdonságainkat tapasztaljuk meg másokban, vagy a már meghaladott dolgainkkal találkozunk. Mindig azok tűrik a legkevésbé a dohányszagot, akik már leszoktak! Utódaink saját gyermekkori sérelmeinkre is emlékeztetnek, amelyek úgy törnek elő, mint a vulkán, már régen reagáltunk, mire kiderül, hogy mire is valójában. És ami tán a legdühítőbb, ha kiderül, hogy hatalmunk véges, nem gyakorlunk a gyerek felett teljes kontrollt, és tehetetlennek érezzük magunkat. Már mindent kipróbáltunk, de a csecsemő még mindig sír. Már százszor kértem, de csak nem megy el fürdeni. Mondtam, hogy el fog esni, és tényleg.

Minden szülő szokott dühös lenni a gyerekére. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy állandó időhiányban szenvedünk, folyamatos multitaskingot folytatunk, a jelen elveszik a jövő miatt, aggódunk a pénzügyeinkért. Minden megmagyarázható, érthető és jogos, de tudnunk kell, mit okoz, gyermekeinek, ha lemegy a redőny, robban a vulkán, és szakad a szeretet.

Csak képzeld el, hogy valaki, aki a világon a legfontosabb a számodra dühös rád, torka szakadtából ordít, teljesen elvesztette a fejét. Képzeld el, hogy legalább háromszor nagyobb, mint te. Tedd hozzá, hogy tőle függ a biztonságod, hogy jól tudsz e lakni, ő jelenti a szeretetet számodra, őbelőle meríted az önbizalmadat, mindent. Most mindezt, amit érzel, szorozd meg ezerrel. Valami ilyesmi játszódhat a gyermekedben, amikor dühös vagy rá. Rettenetesen ijesztő, és kihat egész életére.

Nincs mese, ha rendszeresen előfordul, hogy elveszted a fejedet, ezen mindenképpen változtatnod kell. Ha nem megy egyedül, kérd szakember segítségét.

1.       Tartsd magad jól, pihenj eleget, sportolj, adj magadnak szabadságot

2.       Nevelni, korlátokat állítani nyugodt pillanatokban kell

3.       A haraggal semmi gond, a kifejezés módja nem mindegy

4.       Kérhetsz időt, térj vissza, ha lenyugodtál

5.       Semmiképp se fenyegetőzz, úgysem fogod betartani

6.       Kerüld el a verbális erőszakot

7.       A fizikai erőszakot is kerüld el. Ide tartozik a fenékre ütés, de a kar megragadása is

 

 

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu