Van, akinek az a természetes, hogy szeretetteljes családi légkör veszi körül. Olyan családba született, ahol a szeretet, a megértés, az elfogadás, az egymás segítése töltötte ki a mindennapokat gyermekkorában. Az ilyen családok sem mentesek a nézeteltérésektől, a veszekedésektől. Semmi sem tökéletes, így mindenhol megvan a probléma, de a családi összefogás az, ami átsegíti őket azon. Jó lenne, ha minden gyerkőc ilyen környezetben tudna felnőni, de a valóság nagyon más.
Nem mindig a szegénység, a szülők hanyagsága rontja meg azt a közeget, amelyet a gyermekek számára kellene biztosítani. Vannak olyan szülő-gyermek kapcsolatok, ahol az érzelmek mintha nem is léteznének. Belegondoltál már abba, hogy milyenné válhattál volna akkor, ha szüleid nem úgy szerettek volna gyermekként, mint ahogy tették? Milyen lett volna úgy az életed? Az anyai szeretet létszükséglet a gyermeknek, hiszen élete eleinte szó szerint az anyától függ. A születés után is leginkább az anya biztosítja az érzelmi és fizikai gondoskodás javát is. Ennek így kell működnie, mert az anyának van néhány hónapja arra, hogy felkészüljön az anyaszerepre. A legtöbben áhítattal várjuk, hogy anyává váljunk, míg mások számára ez nem vált ki sem örömöt, sem más mélyebb érzelmeket. Talán még utálattal is gondolnak a testükben növekvő kis lényre, és szülés után sem érzik azt, amit kellene: a gyermek feltétlen szeretete.
Az anyai szeretet nem luxus, hanem alapfeltétel a gyermek számára. A legtöbb gyermek ezt saját bőrén is megérzi, és élvezi is édesanyja kitüntető figyelmét, fürdőzik szeretetében. A gyerekek pedig viszonozzák azt. Ám nem minden gyermek olyan szerencsés, hogy átélheti az anyai szeretetteljes és meleg pillantást, az ölelő karok átfogását, a gyengéd cirógatást. Ezek a gyerekek már korán megtapasztalják anyukájuk hideg tekintetét, amely beléjük ég, és rögzül.
A pszichológia régóta foglalkozik azzal, hogy milyen fontos szerepe van a baba és az anya korai kapcsolatának. Az a nő, aki arra vágyik, hogy anya legyen, mindent megtesz azért, hogy világra hozhassa gyermekét. Aki azonban nem kívánt magzatot hord a szíve alatt, az is megpróbál sok mindent megtenni azért, hogy a baba ne szülessen meg. Akár bűncselekményt is elkövetnek az ilyen nők.
Hogy milyen eséllyel indul az, aki a világra születik, ám édesanyja egyáltalán nem szerette volna? Milyen élete lehet egy olyan gyermeknek, aki édesanyja meg akart ölni születése után? Milyen életet élhet majd egy olyan gyerekek, akit sosem szeretett az anyukája, mert maga sem tudta, hogy mi a szeretet? Lehet, hogy mindenkibe kapaszkodni fog, akibe csak tud, aki az életéhez fog tartozni. Mindig hajszolni és vágyni fogja a szeretetet. A másik véglet pedig az, aki nem akar senkihez ragaszkodni, mert attól fél, hogy úgyis elveszíti, vagy nem viszonozzák érzelmeit.
Bármilyen meglepő, hogy ilyen létezhet, de valós probléma. Sokan tudnának mesélni szüleikkel való ilyen kapcsolatukról. A probléma előli menekülés mindig nagy kérdőjelet hagy az emberbe, ezért rendezni kell a kapcsolatot a szülőkkel. Csak ez lehet a helyes út. Ha te a szerencsések között vagy, öleld át szorosan édesanyádat, szüleidet minden nap, és fejezd ki szeretetedet feléjük.
