Akinek iskolás gyermeke van, az már érintett ebben, és saját gyermeke füzetén látja, hogy miből kell még ráerősíteni. A pedagógusok piros jelzéssel húzzák alá a gyermekek füzeteiben a hibákat, majd sorokon át ismételtetik azt, amely még nem megy jól a gyermeknek.

Lehet, hogy az éppen az írást tanuló kicsi gyermekek betűvetése nem megfelelő, nem szabályosan formázzák, kerekítik, vagy a szavak helyesírása nem megfelelő, amelyet sokszor ismételni kell, hogy a helyes forma berögzüljön. Így csináljuk már rég, és intő jelként vesszük tudomásul, hogy bizony a piros tollal való javítás az nem jó. Ez azonban csak a negatívumot erősíti meg bennünk, gyermekeinkben pláne.

A fóbiák már gyermekkorban gyökeret vernek az emberben. A piros tollal történő hibák aláhúzása, bekarikázása is egyfajta megerősítés, hogy mit nem csinál jól a gyermek. Ha azonban ilyen ereje van a negatívnak, a piros tollnak, akkor elméletileg lehet olyan hatékony a zöld szín is.

Egy édesanya arról osztotta meg gondolatait, amelyet gyermekénél tapasztalt. A piros toll hatása kerekedett felül, ám ezt nem hagyta. Gyakorolni kezdtek gyermekével otthon, mint ahogy az iskolában is szoktak. Betűket írt meg előre, majd a gyermeknek azt a formát kellett lemásolnia. Ekkor jött a zöld erő. Ugyanis nem a hibákat karikázta be, hanem azokat, amelyek a lehető legjobban sikerültek és legjobban hasonlítottak az adott betűre, az adott formára. Természetesen zöld színt alkalmazott az édesanya, és egyáltalán nem a hibákat emelte ki, hanem a jót. Arra helyezte a hangsúlyt, ami a legjobb, a helyes. Természetesen meg kell látni a hibákat is, szükség van arra, hogy legyen realitásunk, és ezt a gyermekekben is ki kell alakítani, de a módszer lényege, hogy ne lenyomjuk gyermekeinket, a motivációjukat és az önértékelésüket. Lássuk meg bennük a jót és a munkájukban is.

Ez egy olyan módszer, amit nem fognak az iskolában alkalmazni, de otthon, gyermekünkkel való gyakorlás során használható.