Úgy meglocsolnálak én, de sajnos rossz hírt hoztam!
Nincs kölnim, mert most vasárnap, zárva volt a Rossmann!
Zöld erdőben jártam, elszállott egy sirály,
Locsolkodni jöttem, Hö, király!
Nem szabad hervadni? Hanem csak nőni?
Ezen segítek én, imhol egy kis kölni!
Tele van a hajad kosszal,
Meglocsollak Domestos-szal.
Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál,
Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál!
Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik,
és csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit.
Locsoláskor arról szól a fáma, Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem, Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok, De életvizet sajna, sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt sem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen, De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
de ide az bizony nem rímel, Így hát külön teszem fel: Szabad-e locsolni?
Ződ erdőbe vótam
Adj egy sört, oszt jó van.
Húsvét napja ma vagyon,
Tyúkot üssenek agyon,
Bor legyen az asztalon,
Kalács ide, mákos,
Forint ide, páros!
Szabad-e locsolni?
Tarka réten jártam, sok virágot láttam,
illatukat egy kis üvegbe bezártam
ez a kis üvegcse itt lapul most nálam
engedd meg hogy frizurádat vele eltaláljam
Zöld erdőben jártam, Unikumot láttam! Ha nem kapok belőle, Nem locsolok jövőre!
Kinyílott a gyöngyvirág
Kinn a hegyoldalban,
Hervadoz a nefelejcs
Idebenn a házban.
Meglocsolnám a tövét,
Ne hervadjon tovább,
Rózsavíz a kulacsomban,
Érezze illatát!
Piros tojás az asztalon,
Rám ne kelljen várni,
Kérdezem a ház asszonyát,
Szabad-e locsolni?
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözöm őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.
Húsvét van, odakinn, mosolyog az ég is,
Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!
A néhány soros versekkel garantáltan sikert aratnak a srácok.
