Jump to content

Gyermekkori testképzavar

2016. 02. 29. 21:00

Nőként szinte biztosan kinyilatkoztatható az, hogy sosem mindennel vagyunk elégedetten testünkkel kapcsolatosan. Mindig van legalább egy részünk, amely túl ilyen, vagy túl olyan.

Az érés során a lányok teste sokat változik, folyamatosan kell alkalmazkodni. Ami egykor még lapos volt, ott domborulatok veszik át az uralmat. És ez még csak egy szelete a nővé érésnek. A lányok saját testükkel kapcsolatosan kételyek a kamaszkor, a hormonok beindulásakor, a változás szemmel látható jeleivel párhuzamosan jelentkeztek. A világ felgyorsulását az is mutatja, hogy ideje korán kezdik a kislányok kövérnek, túl vékonynak, csúnyának látni magukat a tükörben. Ami régebben a tinik és a fiatal nők körében volt felmerülő probléma, az most egy pici lánynál is megmutatkozhat.

Egy felmérés során tiniket és felnőtteket kérdeztek meg, hogy mely időszak volt az, amikor leginkább nem szerették saját testüket? Mikor volt az, amikor a legrosszabbul érezték magukat saját bőrükben? A felnőttek legtöbbje úgy emlékszik vissza, hogy ez a korszak nagyjából 13-14 évesen volt. Csakhogy a mostani tinik megkérdezésekor ez az időszak már 9-10 évesen megélt és átélt helyzet. Félelmetes és szomorú ez. Mindenki tudja, hogy tökéletes nincs. Még a tökéletesnek hitt kinézetű személyen is lehet valami olyat találni, ami nem olyan vonzó. Ettől vagyunk egyedeik, utánozhatatlanok. Ezek az apróbb kis hibák csak kiemelik az egyéniségünket és a tökéletlenség még szebbé, vonzóbbá válik. Ám a fogyasztói társadalomba berögzült a tökéletes eszményképe. Sokan azt hajkurásszák, azon fáradoznak, hogy elérjék a kifogástalan testet, kinézetet, holott ez nem lehetséges. Ha meg is közelíti valaki azt az áhított külsőt, egyáltalán nem kötelező, hogy az illető örömét lelje benne, hogy meg és át tudja maximálisan élni, nem teljesedett azzal sem ki az élete.

A testképzavarról sokaknak azonnal az étkezési zavarban szenvedő lányok jutnak eszükbe, pedig az valójában már a legdeviánsabb megmutatkozása. A kóros habzsolás, majd a bűntudat csökkentése által okozott önhányatás, vagy a drasztikus ételmegvonás már égbe kiáltó segélykérések a gyermektől. Általában inkább lányokra jellemző, hogy már fiatal korukban nincsenek megelégedve a testükkel. Ez nem jelenti azt, hogy a fiúkat elkerüli az ilyen fajta probléma, így a fiús anyukák sem nyugodhatnak meg teljesen. A testképzavar kialakulásában szerepe lehet az olyan babákkal történő játék, amelyek egyáltalán nem természetes testarányokkal rendelkeznek. Önkéntelenül is párhuzamot von a játszó gyermek babája és saját teste között. A videoklipek is tele vannak vékony lányokkal, a sztárok napi sok órás edzés árán olyanok a színpadon, amilyenek. Ha ilyen példaképet választ magának a gyermek, akkor magát nem reálisan látja, alkati sajátosságait nem képes elviselni. A gyerekekre tehát hatnak pszichológiai tényezők, genetikai adottság, és társadalmi, valamint kulturális hatások.

Nem, a gyerekeknek nincsen szükségük diétára, fogyókúrára. Előttük erről nem is kell beszélni. Amiről azonban fontos említést tenni az az, hogy emeld ki és hangsúlyozd testi adottságait. Méltasd külsejét. El kell a gyermekkel fogadtatni saját testét. Akár egy rossz pillantás porig alázhatja a gyermek önbecsülését.

(Forrás: npr.org/kép)