Még filmekben is láthatók a kényszerességre épülő filmkockák vagy sorozatok, gondoljunk csak Monkra, a flúgos nyomozóra. Valamilyen fokú rituáléja mindenkinek van. Ám vannak, akiket annyira magával ragad a kényszeresség, hogy az minden mást kiszorít az életükből. Állandósult kényszercselekedeteik olyan belső parancsokat indítanak el bennük, amelyek értelmetlen mozgások folyamatos végzésére késztetik, ráadásul mindent ehhez igazítanak, ez a legmagasabb fokú tevékenységük. Teljesen felesleges és hiábavaló mozdulatok ezek.

Csakhogy a kényszercselekedeteken felül ott vannak a gondolatok is, amelyek szintén kényszeresek. Az ő elméjükben a gondolatok nem cikáznak mindenfelé, hanem leállnak egy bizonyos rémkép, rossz cselekmény köré, és onnan nem tudnak elrugaszkodni. Szeretnének ezektől a gondolatoktól megszabadulni, de nem tudnak, így a kényszeres rituálék formájában igyekeznek kiadni magukból. A kényszerbetegek rémképe igen változatos lehet. Van, aki a baktériumoktól retteg, ezért nagyon-nagyon sűrűn mos kezet és akkor sem érzi magát teljesen baktériummentesnek. Van, aki fél attól, hogy másban kárt fog tenni.

Az agyban van egy hely, amely a hibák jelzésére szolgál. A kényszereseknél ez a terület aktív, és annál aktívabb, minél erősebb a kényszeressége. Nagy a különbség az emberek között. Vannak olyanok, akiknek az agya szinte semmilyen hibajelzést nem küld, így aztán hanyagok az élet minden területén. Az ő életük jóval könnyebb, habár otthonuk és életük káosz, de boldog. Míg a kényszeresek, vagyis a hibákra érzékenyek élete nem könnyű, sokszor depressziósak is.

A sztárok között is előfordulnak kényszercselekedettel küzdők. Ilyen például Leonardo diCaprio is, aki állandóan arra törekszik, hogy nehogy egy eldobott rágógumira rálépjen. David Beckham pedig csakis a páros számokban hisz. Ha valamiből páratlan számú van, akkor inkább megszabadul egytől, hogy páros számú legyen. A bútoraikat is órákig igazgatja, hogy minden párhuzamosan vagy merőlegesen álljon.

(Kép forrása: schoolworkhelper.net)