Nem ringathatjuk magunkat abban, ami egykor volt. Sírhatunk azután, ami egyszer olyan volt, szinte már tökéletes és az mára már csak emlék. Igen, szép volt, jó volt, csak már elmúlt. Ugyanakkor a jövőt bármennyire igyekezzük kikövezni, az olyan csavarokkal tűzdelt lehet, amire felkészülni egyszerűen lehetetlenség. A jelen az, amelyre van ráhatásunk és tevékenykednünk kell. Azonban ezt a jelent nemcsak mi éljük meg, hanem mindenki más is, de érzékeljük egymást, egymás jelenét is. Óhatatlanul hatunk egymásra, amely rendjén is van, csakhogy van, hogy túl sokat engedünk be másoktól az életünkből. Hagyjuk, hogy befolyásoljanak a családtagjaink, a barátaink, a munkatársaink, de akár még vadidegenek is. Hatnak ránk és hagyjuk is magunkat vezérelni addig a pillanatig, amíg fel nem ocsúdunk ebből a kreált világból arra, hogy kezdjük önmagunkat elveszíteni. Amit teszünk, az nem a vágyunk és a gondolatainkat is átszőtték az elvárások.

Vissza a jelenbe, vissza önmagadhoz

Eljön az a pillanat, amikor elmerengünk önmagunkon, keressük saját valónkat. Ehhez teljes ellazulás, nyugalom szükséges. Az egyedüllét kívánt és természetes vágyunk. Szükségünk van rá. Ha szeretnénk önmagunkba szállni, akkor keressünk egy nyugodt helyet, ahol egyedül lehetünk. A legjobb, ha ez a természet lágy ölén van. Érdemes minden zajtól, más látogatóktól mentes helyszínt választani, ahová letelepedve eggyé válhatunk a természettel. Ha megvan ez a hely, csak hallgassuk a környezetünk, a természet neszeit. A természet ugyanis a legtermészetesebb közegünk. Ha így nem találjuk önmagunkat, akkor máshogy sem fog. És akkor csak üljünk és hagyjuk, hogy az őserő belénk költözzön. Ne gondoljunk másra, csak koncentráljunk a hangokra. A legjobb, ha azt is hagyjuk, hogy a bőrünkkel közvetlenül érintkezzen a természet.

Amint összekapcsolódtunk a természettel, áttérhetünk önmagunkra. Hallgassuk meg a szívünket, a lelkünket. Mit mond?

A meditáció után érdemes lejegyzetelni a bennünk megfogalmazódott gondolatokat. Talán nem születtek világot megváltoztató gondolataink, mégis valamiféle megnyugvás lehet úrrá rajtunk. Egy problémánk sem oldódik meg meditációval, a természethez kapcsolódva, de mégis lelki béke áradhat a sejtjeink olyan zugába, amelyik épp háborog.

Gyakoroljuk sűrűbben a NEM szó használatát, de ne csak elméletben, hanem a valóságban is. Mások helyett próbáljunk meg magunkra koncentrálni. Ne feledkezzünk meg a háláról sem. Akár meditáció ideje alatt is számot vethetünk arról, hogy miért vagyunk hálásak. Ha kicsit máshogy tekintünk az életünkre, akkor rádöbbenhetünk, hogy nekünk valójában milyen jó, mi a jó.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!