Az, akit mindig kritizáltak, maximalistává válhat, akár betegesen. Aki kevés odafigyelést, szeretetet kapott szüleitől, mástól igyekszik beszerezni. Nem véletlen az, hogy ha valaki szakember segítségét kéri, elmegy pszichológushoz, akkor első körben a gyermekkoráról faggatja, ugyanis a jelenlegi problémához az életút ismerete nagyon fontos ahhoz, hogy a fennálló problémára megoldást találjanak.

A jelenlegi problémánkhoz nem tudjuk szakember segítségét kérni, mert még friss, változtathatunk rajta, vagy pedig még nem kötődünk hozzá annyira. A rossz szokásainknak abban a pillanatban haszna volt, segített minket, de azért vált problémává, mert az életünk időközben megváltozott. Éppen emiatt, hogy ne csak a felszínt lássuk, hanem a problémák gyökeréhez eljussunk, szükséges a gyermekkor eseményeit bolygatni. A gyermekkori események nagyban befolyásolják felnőttkori viselkedésünket, amely a párkapcsolatunkban különösen meg fog nyilvánulni. Az anya-gyermek kapcsolaton keresztül tanuljuk meg a szeretetet.

Ahhoz, hogy a már berögzült negatív hatású dolgokon változtatni tudjunk, nagy önismeretre és személyiségmunkára van szükség. Meg kell ismernünk, hogy hogyan reagálunk egyes helyzetre, milyen a kommunikációnk. Beszédünk, viselkedésünk egyfajta leképezése gyermekkorunknak, és megjelenik a szülő és a felnőtt szerep is benne, az az úgynevezett énállapot.

Vagyis a párkapcsolatban az a nagyon fontos, hogy mindketten felnőttek legyenek. Ne lépjen színre a szülői én, mert akkor a másik félből előtör a gyermek. A érett felnőtt személyiség rugalmasan tud váltani az állapotok között, ugyanis nem tud egy ember állandó felnőtt lenni. Olyakor beugrik egyik, másik pozíció, de ha fejlett személyiséggel rendelkezik valaki, akkor rugalmasan képes kezelni ezeket a váltásokat.

(Kép forrása: kippewa.com)