„Betegen jött a világra Zsombor, de már a születése előtt tudtuk, hogy hetei vagy hónapjai lesznek csak. Azt mondták, méhen belüli fertőzés miatt. Három hónapig jártunk be hozzá naponta a kórházba, nem volt akkor se karácsonyunk, se szilveszterünk, csak ő. Visszanézve arra az időre, különböző stádiumokon mentünk keresztül, amelyek szerencsére a kapcsolatunkat csak még jobban megerősítették” – mesél egy édesapa arról, hogy nekik sikerült túljutniuk életük legnehezebb időszakán.
Külföldön komoly szakirodalma van a gyász e speciális területének, az úgynevezett perinatális veszteségeknek, nálunk előfordul, hogy még mindig mostohán kezelik a témát. Ebben nyújtanak segítséget a profi gyásztanácsadók, akik azt mondják, sajnos az élet két pólusa, a születés és a halál olykor egyidőben van jelen.
Korai veszteség a spontán és a művi abortusz, a koraszülés és a szülési komplikációk miatt elvesztett babák, de a súlyos betegen született, kis időt megélő babák feletti gyász is. Egyénileg különböző, kinek mi jelent nagyobb tragédiát, de szakemberek szerint a lelki fájdalomnak vannak fokozatai. A saját elhatározásból végzett művi abortusz miatti bűntudat, szomorúság is feldolgozásra vár, de egy régóta várt, kilenc hónapig a pocakban izgő-mozgó, arcvonásokkal rendelkező egészséges baba elvesztése a rátekeredő köldökzsinór miatt ennél nagyobb traumát jelenthet.
Sajnos egy baba halála a kapcsolat végét is magában hordozhatja, míg másokat összekovácsol. Hiszen ilyen megrázó esemény vízválasztóként tud működni, a kapcsolatnak azt a felét erősíti, amelyik dominál, akár a nyereség, akár a kudarc oldalán. De többen eljutnak oda, hogy a sokk után megtalálják az értelmét annak, ami velük történt. Ez már félsiker a gyászfeldolgozásban, aminek során óriási fejlődésen mehetnek keresztül a szülők lelkileg. A szakemberek szerint bár a bölcsőhalál nem perinatális veszteség, a kis időt itt töltő babák ezzel a szűkre szabott vendégséggel a fájdalmon túl több mindent adnak szüleiknek, mint az elsőre látszódik.
Ma már pszichológusok és szülész-nőgyógyászok által alátámasztott tény, hogy mindig megbújik valami a szülők előéletében, ami gyökere az ilyen korai haláleseteknek. Megdöbbentő statisztika, de minden második megfogant baba nem éli meg, vagy alig éli túl a születését, tehát az érintetteknek csak a töredéke jut el a korai veszteséget átélt szülői gyászcsoportba. Pedig a gyász feldolgozása kihat a későbbi életre, a már meglévő gyerekekhez való viszonyra, a házastárshoz való kapcsolatra, a következő várandósságra, a szülés folyamatára, sok egyébre. Ezért örvendetes, hogy egyre több gyászfeldolgozó csoport várja az érintett szülőket.
A csoportok ereje elsősorban abban áll, hogy a résztvevők végre kívülről, rálátással tekinthetnek a problémájukra, ami láthatóan másokkal is megesett. Gyógyító hatása van annak, ha megpillanthatják magukat egy mások által felállított tükörben. Sokan a következő baba lehetőségét terápiás célúnak tekintik, de fontos, hogy adjanak időt maguknak a gyász lecsendesítésére, mert nem csak fizikailag, de lelkileg is készen kell állni arra, hogy ne szorongással és félelemmel, hanem örömmel várják az új babát. Sőt, egyesek eljutnak oda is, hogy azt mondják: ennek így kellett történnie, mert a trauma pozitív hozadékaként több, vagy más emberré váltak.
(fotó: amaldebaba.hu)
