Mindenre sokkal kevesebb időnk van, mint a múltbéli embereknek volt. A technika és az idő együttes előrehaladása azonban nagyban érintette a kézműves szakmákat, és azok művelőit. Ma már a kopott cipősarkak láttán egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán jut eszünkbe az, hogy felkeressünk egy cipészt, aki rendbe hozza lábbelinket. Egyáltalán ismersz a környéken cipészt? Pedig ez még nem is a kihalt szakmák közé tartozik, csak egyre kevesebben dolgoznak benne. A változások főleg a tradicionális kézműves szakmákra gyakorolt nagy hatást, ugyanis nagy részük még az oktatási rendszerbe sem tartoznak, más mesterségeket pedig az életmódbeli változások sodortak a kihalás szélére, vagy már ténylegesen el is tűntek.

A pákász szigonnyal, hurokkal és varsával fogta a halakat, de hurokkal fogta meg a vízimadarakat is. A pákász minden ehetőt begyűjtött, így gyűjtötte a gyógynövényeket, a mézet, orvosi piócákat is. Addig tartózkodott egy területen, míg minden számára értékkel bíró növényt, és állatot meg nem talált, majd tovább is ment. Időközben a lápokat lecsapolták, a vizek szabályozásával ez a szakma teljesen eltűnt.

Amikor még autók helyett általánosan lovas kocsik közlekedtek, azok kerekének elkészítése külön mesterség volt. Mindenhol dolgozott egy kerékgyártó, hiszen nagy volt a szükség munkájára. Sokat igénybe vett közlekedési eszköz volt a lovas kocsi és a kerék volt az, amelyiket legjobban igénybe vett az utazás. Amikor megjelentek az autók, még akkor is tudtak dolgozni a kerékgyártók, hiszen még ezek a járművek is fakerekeken közlekedtek. Ahogy nőtt a sebesség, úgy nőtt az igény az erősebb kerekre.

Amikor még ritkábban lehetett hozzájutni a nejlonharisnyához, akkor a leszaladt szemű harisnya sem egyből a kukában landolt, nagy értéke volt. Nem dobálták csak úgy ki, hanem a szemfelszedőhöz vitték el. A kiszakadt és a felszaladt szemeket stoppolta ez a kisiparos. Számos példát tudnánk említeni a már kihalt mesterségekről. Vannak azonban még olyan kézműves szakmák, amelyek nagy múltúak, még vannak művelőik, de akár végleg megszűnhetnek.
A szőlőkultúránk is igen régi időkre tekint vissza, így a hozzá szorosan illeszkedő kádár mesterség is. Ennek a szakmának a képviselői készítik a hordókat, a puttonyokat, kádakat, vödröket, préseket.
A cipész mesterség szintén nem halt ki, de nagyon kevés dolgozik közülük. Ők azok, akik az elhasználódott sarkakat cserélik, de a klasszikus cipész kaptafa alapján, kézzel készíti el az egyedi lábbelit, amely igen drága mulatság, így az igény kis kis réteget érint.

(Kép forrása: harryschenawolf.com)