Jump to content

Depressziósok állásesélyei

2014. 05. 26. 12:09

Sok cég kirúgja depresszióba esett dolgozóját, illetve fel sem veszi az e betegségben szenvedőket. E diszkrimináció és megbélyegzés ellen több szervezet is küzd, köztük Magyarországon, ahol e téren elkeserítő a helyzet.

Az Emirates Airlines elbocsátotta az egyik alkalmazottját, miután tudomást szerzett arról, hogy 2012-ben két hónapon át depresszióban szenvedett. Az indoklás: nem felel meg a cég foglalkoztatási követelményeinek. A 22 éves brit Megan Cox pechje, hogy nem a British Airways-hez szegődött, az Egyesült Királyságban ugyanis a 2010-ben megalkotott Equality Act (magyarul: esélyegyenlőségi törvény) alapján a munkáltatóknak tilos kutakodniuk munkavállalóik egészségügyi állapotáról. Ez azt jelenti, hogy sem az állásra való jelentkezésnél, sem annak elnyerését követően – immár alkalmazottként – nem kell a vállalat orrára kötni a bajokat.

Az effajta kitárulkozás ugyanakkor erősen javallott, ha a dolgozó azt feltételezi, hogy betegsége nem számít kizáró tényezőnek, sőt a cég még át is segíti őt a nehézségeken, például a problémájának megfelelő munkakörbe helyezi át, vagy munkaidő-kedvezményben részesíti. Mondjuk, megengedi, hogy ne jöjjön be néhány napig, akár egy vagy két hétig is, ha elhatalmasodik rajta a depresszió.

Egyébként is sokkal jobb tudatni a munkáltatóval a mentális problémákat, mint úgy tenni, mintha mondjuk csak egy influenza döntötte volna le a lábáról az illetőt. Az igazság ugyanis általában előbb-utóbb úgyis kiderül, az ellen pedig nincs mit tenni, ha a cég úgy viselkedik, mint a dubai székhelyű légitársaság.

Szerencsére megértő vállalati hozzáállásra is van példa. Radhika Saghani, a brit Telegraph újságírója poszttraumás stressz zavarban szenved azóta, hogy öt évvel ezelőtt Thaiföldön részt vett egy tragikus kimenetelű autóbusz-balesetben, mely során öt utas meghalt, Saghani barátai pedig súlyosan megsérültek, egyikőjük elveszítette a lábát. Az újságírónőt mégsem bocsátották el, éppen ellenkezőleg, főnöke maximális támogatásával fokozatosan tért vissza a munkába, s betegsége miatt azóta sem érez diszkriminációt.

Egy tavalyi felmérés szerint az európai munkavállalók 11 százaléka küzd -- kisebb-nagyobb mértékben -- hasonló problémákkal, s 2020-ra a depresszió lehet a leszázalékolások második leggyakoribb oka a 15-44 éves munkavállalók körében.

A mentális betegségek miatti megbélyegzés és diszkrimináció elleni küzdelem annyira komoly Nagy-Britanniában, hogy Time to Change néven egy program is elindult, amelyet már 200 társaság, köztük a Bank of England írt alá. Az Emirates Airlines még nem.

Magyarországon elkeserítő a helyzet, az Országos Egészségfejlesztési Intézet szerint az állástalan lelki betegeknek szinte esélyük sincs a foglalkoztatásra. A munkaügyi központokban tartanak a depressziós, lelki beteg álláskeresőktől, márpedig a hozzájuk fordulók többsége pszichés problémákkal küzd.

Ezen a helyzeten kíván változtatni a Lélekben Otthon Alapítvány, mely az EU LLP Grundtvig Partnership Programme 2012 támogatásával indult E.N.C.L.O.S.E (Establish a New Cooperation to Let Obtain Social Inclusion In Europe) projekt keretében nyújt szakszerű segítséget a mentális betegek elhelyezkedésében. A projektben résztvevő tíz ország – Csehország, az Egyesült Királyság, Lengyelország, Németország, Olaszország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Törökország – egymás problémáit és megoldásait megismerve olyan közös megoldási módokat keres, amely egy-egy kiválasztott célcsoportnak – köztük a mentális betegséggel élőknek – segít az álláskeresésben.

(Fotó: www.careers.qut.edu.au)