A frissen kinevezett főnök gyakran érzi úgy, hogy soha nem jó az idő, vagy az alkalom arra, hogy nagy bejelentéseket, vagy lépéseket megtegyen. Ha túlságosan hamar cselekszik, az emberek azt gondolhatják, hogy a hatalmát akarja csupán gyakorolni. Ha túl sokáig vár, azt sugallhatja magáról, hogy gyönge és nem főnök alapanyagból gyúrták, ezért nem lehet a felelősséget ráterhelni.

-Ha három éjszakán át álmatlanul forgolódsz, akkor itt az ideje, hogy valakit kirúgjál. –állítja Ross Cagan, akinek sokakhoz hasonlóan szintén nem ment zökkenőmentesen az első vezetői beosztása.

Persze a ló másik oldalára sem érdemes átesni, nem jó, ha az új vezető túlságosan komolyan veszi a főnöki szerepet. Felelősségteljes emberként a frissen kinevezett vezetők gyakran beleesnek abba a hibába, hogy ők akarnak lenni a szuperfőnökök. Mindenkinek megmondják mit csináljon, kontrolálni akarják az egész munkafolyamatot, a döntéshozatalt totálisan leuralják és úgy érzik, az információ is csak rajtuk keresztül áramolhat.

A legtöbb új főnök elköveti azt a hibát, hogy azokra a kvalitásaira támaszkodik, amiktől remek munkatársak voltak, és elvesztegetik a lehetőséget, hogy a vezetői készségeket elsajátítsák. Akikből mégis jó vezető válik egy idő után, azok rendszerint átesnek egyfajta ’kopernikuszi fordulaton’, azaz ráébrednek, hogy a világ nem őkörülöttük forog, hanem inkább a csapatuk körül, és hogy a sikereik a csapatuk minden egyes tagján áll, vagy bukik. Onnantól viszont képesek lesznek a csapatukra fókuszálni.

A friss vezetők másik klasszikus csapdája, hogy azt képzelik, ők mindent meg tudnak csinálni egyedül. Ez a hozzáállás azonban óhatatlanul kudarcra van ítélve. A csapdát könnyen elkerülhetjük, ha választunk magunknak egy mentort, akinek már van vezetői tapasztalata, és akitől rendszeres támogatást, visszajelzést és irányítást is kaphatunk. Mentorunk lehet valaki a cégen kívül, vagy belül is. Ez utóbbi esetében jobban megérthetjük az adott vállalat ’íratlan szabályait’ és vezetői kultúráját. Rögtön a legelején tisztázzuk a mentorunkkal, mik az elvárásaink, milyen célokat tűztünk ki magunk felé, mit is várunk el pontosan a beszélgetésektől, azok milyen sűrűséggel legyenek és milyen hosszan tartsanak.

Sok frissen kinevezet főnök egyenesen lebénul, ha döntéshelyzetre kerül sor attól való félelmükben, hogy hibáznak, vagy határozatukkal népszerűtlenek lesznek majd, ez azonban csak ront a helyzeten. Ha mi nem irányítjuk a helyzetet, akkor a helyzet fogja magát irányítani, ám ebben az esetben nem biztos, hogy az a végeredmény születik majd, amit szeretnénk. Ha hibát követtünk el, ismerjük el, tanuljunk belőle, hogy ne ismétlődhessen meg még egyszer, majd lépjünk rajta tovább.

(BBC, kép: brw.com.au)