Jump to content

Negyven fölötti váltás? Miért ne lenne lehetséges!

2020. 05. 30. 19:00

Negyven évesen már talán életünk felén is túl lehetünk. A legtöbben ilyenkor már stabil családi háttérrel rendelkezünk, kiépítettük egzisztenciánkat, családot tartunk el és boldogan élünk.

Az életutak persze nagyon változóak lehetnek és egyáltalán nem biztos, hogy negyven éve korunk környékére válik az életünk nyugodttá. törvényszerű, hogy amikor mindig stimmel az életünkben, akkor valami belepiszkál. Lehet az párkapcsolati, házasságon belüli nehézség, a gyerekek is mindig feladatokat adnak, de a munkahelyen is adódhatnak gondok. A sors tehát gondoskodik arról, hogy se egyhangú, se unalmas ne legyen az életünk.

Fiatalon úgy képzeljük el, hogy több munkahelyet kipróbálva egy helyen megtelepszünk, bedolgozzuk magunkat, és mire középkorúak leszünk ott már egy magas pozícióban, jó keresettel és megnyugodva rugaszkodhatunk neki a mindennapoknak. Így tervezzük, de az életünk lapjaiba nagy csavarokat tud beleírni.

Fiatalon vagy váltás küszöbén nagy lendülettel tudjuk belevetni magunkat abba a munkába, amelyet választottunk magunknak, amely talán az álmaink megvalósulását megcélzó munkahely és pozíció. Haladhatunk felfelé a ranglétrán, és aztán mégis csak elérkezhetünk egy olyan pontra, hogy megunjuk. Unjuk magát a munkakörnyezetet, és szinte kicsavar belőlünk mindent az a munkafolyamat, amit naponta végeznünk kell. Hová lesz a lendület és a lelkesedés? Negyven évesen is begyűrűzhet életünkbe az, hogy utáljuk a munkánkat és egy idő után már a munkahellyel, akár a munkatársainkkal kapcsolatban is így érzünk.

Ahhoz még túl fiatalok vagyunk, hogy „belehaljunk” a munkába. Csakhogy nagyon sokan túlkorosnak tartják magukat ahhoz, hogy másba fogjanak. A biztos rosszat nem cserélik le könnyen a bizonytalan jó reményében.

A váltást és változtatást megnehezítheti az, hogy nem tudják, mire kellene váltani régi munkájukat. És ha van is ötlet, ha van is valami, amiben igazán jól éreznék magukat, ha naponta azzal kellene foglalkozni, akkor meg felmerül az a kérdés, hogyan induljanak neki. A saját vállalkozás indításához már idősnek érzik magukat a legtöbben negyven éves kor felett, így inkább beleragadnak a megszokottban, még ha semmi örömöt sem ad. Nem hibáztatunk senkit. Azonban negyventől felfelé is értékes és tartalmas az élet. Találni kell valamit, ami újból megmozgat, lendületet ad a mindennapoknak. Nyitott szemmel és füllel kell járni, beszélgetni kell más emberekkel, hogy tájékozódjunk lehetőségekről. Érdemes az interneten keresgetni. Lehet, hogy kiegészítő munkát, egy hobbiból fakadó pénzkereseti lehetőséggel bővül az életünk, de kell valami, amit örömmel és szívvel tudunk végezni.

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com)