Ki ne szeretne jóban lenni a főnökével? Ki ne szeretné, hogy a munkahelyre nem öklömnyi gyomorral, idegesen kelljen bemenni, hanem jó kedvvel, lelkesen, mert a munkatársakkal és a vezetővel is jó a kapcsolat? Amolyan álommunkahely az ilyen, de igenis létezik. Az azonban bizonyos, hogy beosztottként a felettesünk alá tartozunk, és az intézmény, cég előmozdítása a közös érdek. A megfelelő működés érdekében kell mindenkinek cselekednie, és ez akkor megy igazán, ha adottak a tárgyi és személyi feltételek mellett a jó munkalégkör.

Egy intézmény, vállalat vezetőjére sokan úgy néznek, mint valami felsőbbrendű lény. Talán még a tőle való félelem is megmutatkozhat. Mindenképp tiszteletet érdemel az, akinek a vállán cipel egy cég vezetését, azonban van, aki ezzel a hatalommal vissza is él.

A jó vezetőt mindenképp a tisztelet övezi, és az alkalmazottak igyekeznek megfelelni az elvárásoknak. Alapjában véve a legjobb oldalunkat igyekszünk megmutatni, főleg, ha új helyen, vagy új munkakörben kell megmutatkoznunk. Számít ugyanis az, hogyan ítélnek meg mások. A munkahelyünkön töltjük hétköznapjaink nagy részét, így természetes, hogy igényünk van arra, hogy munkatársainkkal jól kijöjjünk, hogy a főnök tudatában is értékes munkatársaként legyünk jelen.

Ha jóban szeretnénk lenni a vezetőnkkel, akkor sem önmagunk, saját véleményünk feladásáról van szó, de van néhány apró mozdulat, amellyel növelni tudjuk azt, ahogy megítél a munkaadónk.

Ha hozzánk szól valaki, a tiszteletünk és a figyelmünk jelzője, hogy arcunkat és tekintetünket is rá szegezzük. A szemébe nézünk a velünk beszélővel. Így kell működnie a főnökkel való kommunikáció során is. Sose hanyagoljuk el a szemkontaktust, mert az félelemről, nem őszinte személyiségről árulkodik. Még akkor is, ha bizonytalanok vagyunk néhány kérdésben, rejtsük el a „nem értem” tekintetünket. Ne csak a tekintetünkkel, de a szavainkkal is erősítsük meg a vezetőnkben azt, hogy értjük a dolgunkat.

Önmagunkat és vezetőnket is becsapjuk azonban, ha olyanra bólintunk rá, amelyről fogalmunk sincs. Amennyiben annyira nem értünk valamit, hogy az valószínűleg további bonyodalmat szülne, érdemes kérdezni. Nemhogy butának tűnhetünk azért, mert egyes feladatokban nem vagyunk jártasak, hanem magabiztosságra és bátorságra utal, ha merünk kérdezni. Ráadásul ez garantálhatja a saját és a munkahely sikerét is.

 Mindenképp tisztelettel kell megnyilvánulni és a hangzatos, idegen szavak dobálózása helyett egyszerűen, érthetően fogalmazzuk meg gondolatainkat. A lehető legnyugodtabban és legösszeszedettebben keressük meg munkaadónkat bármilyen ügyben. A vezetőnk nem a legjobb cimboránk, ezért nemcsak a tiszteletet adjuk meg, de a beszédünkben sem alkalmazunk szlengeket, rövidítéseket.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!