Jump to content

Sokat vállalunk, de erről mi is tehetünk

2019. 01. 29. 19:00

Gyakorlatilag majdcsak mindenkire ráhúzható az, hogy túlterheltek vagyunk a sokféle megfelelés miatt. Még otthon is szerepünknek megfelelő teendőinket kell ellátnunk, nemcsak a munkahelyünkön.

Örül az ember, ha van munkahelye, de ha semmi támogatottságot (szülők anyagi támogatás, lottó nyeremény, jó befektetés, stb.) nem élvezünk, akkor bizony nagyon nehéz egyről a kettőre jutni. Nemcsak félretenni szinte lehetetlen, hanem az álmainkat elérni is, hiszen azokhoz majdcsak mindig pénz szükséges.

A hétköznapi körforgáshoz tartozik, hogy időnk nagy részét a munkahelyünkön vagyunk. Gondoljunk csak bele! Amikor erre rádöbbenünk, úgy érezzük, hogy ez így nem helyes. Rengeteget dolgozunk. Nemcsak egy-egy nagyobb határidős munka végéhez közeledve vagyunk stresszesebbek, nemcsak egy aktuális ellenőrzés miatt figyelünk jobban a munkánkra, hanem lényegében aktív életünket a munkahelyünkön töltjük állandó kontroll és szabályok betartásával.

Sokat dolgozunk, napi nyolc órát biztosan, mert ahhoz, hogy családunkat és életszínvonalunkat fel tudjuk tartani, muszáj. Muszáj, de egyben a saját döntésünk is az, hogy valamelyik munkahelyre elköteleződünk. Dönthetnénk úgy, hogy nem dolgozunk, de akkor nincs pénz. Dönthetünk azonban úgy is, hogy dolgozunk, beállunk a sorba, csendben, rendben, a szabályoknak megfelelően letudjuk a munkanapjainkat, de kihasználjuk az ebédszünetet arra, amire való és nem túlórázunk úgy, hogy azt nem fizetik meg, de még egy köszönömöt sem kapunk érte. Mindig vannak olyan munkatársak, akik meghosszabbítják a munkaközti szüneteket, vagy idő előtt távoznak a munkahelyről. Az is törvényszerű, hogy olyan kollégák is előfordulnak, akik a munkaidőbe szorosan beépítik a pletykálkodást, a nem hivatali telefonálgatást, munkájukban sem tanúsítanak túl nagy aktivitást.

Dolgoznunk tehát szükséges, hacsak felmenőink nem alapozták meg úgy az életünket, hogy még a saját gyermekeink és még az ő gyermekeik is jólétben élhetnek. Azonban arra már lehet ráhatásunk, hogy vállalunk-e túlórát, vagy olyan feladatok elvégzését is magunkra vállaljuk, amelyek nem is a mi kezünk alá tartoznak. Egy ideig ez tartható, de nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a munka terhe összeroppantson. A kialakult helyzetért tehát mi magunk is felelősek vagyunk.

A munkahely nem játszótér. Dolgozni kell, ez nem vitás, azonban igenis magunkat tehetjük felelőssé azért, hogy túl sok munkát rónak ránk, és nem állunk ki magunkért. Ugyanúgy mi keltjük fel mások figyelmét akkor is, ha feltűnően kerüljük a munkát, túl sok időt töltünk azzal, hogy más munkatárs életét, munkáját figyeljük, elemezzük ki.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com)