Amikor pályaválasztás előtt áll valaki, akkor felméri a képességeit, lehetőségeit és azt is, hogy mire van igény, valamint azt, hogy a szakma, végzettség megszerzése után mekkora lehetősége lenne az elhelyezkedésre. Fiatalként ezt nehéz átlátni, ezért a felnőttek, a szakemberek segítsége elkélhet.
Kevés szülő és gyermeke gondolkodik abban, hogy megélhetését a más emberekkel való séta fogja jelenteni. Egy amerikai férfi ötlete is inkább viccként indult, de aztán rájött, hogy ez nem tréfa, igény van rá.
Chuck McCarthy Los Angelesben színész, azonban emellé kellett valami mellékállás is. Egy plusz munkahely bevállalása a színészet mellett nehéz. Mindenképp olyan mellékjövedelmet szeretett volna, amit szívesen is végez, valamint beoszthatja az idejét. Ezért elsősorban a kutyasétáltatás jutott eszébe, hiszen sok gazdi a nagyvárosi életmód mellett nem mindig tud annyi minőségi időt szánni kedvencére, mint kellene. A kutyasétáltatás tehát akár jövedelmező és szórakoztató plusz munkának ígérkezett, de aztán átgondolta az egészet. Ha már a kutyusoknak ennyire jól esik a szabad levegőn töltött idő, a kellemes séta, akkor az emberek számára is jó lehet. Sokan ugyanis azért nem indulnak útnak, mert egyedül nincs kedvük a várost, a parkokat róni. Ezen az ötleten indult el főhősünk. 

Séta és beszélgetés
Azt egyáltalán nem tudta Chuck, hogy mekkora kereslet lesz szolgáltatásra, így inkább viccnek fogta fel az egészet, ám hamar kiderült, hogy sok a magányos, kimozdulni vágyó ember Los Angelesben.
Chuck McCarthy üzlete azóta egészen fellendült, és ami eleinte gyenge próbálkozás volt, az mára keresett szolgáltatás lett. Nincs más dolga, mint az őt felkereső személlyel egy kellemes sétára indulni. Igazából csak társaságot biztosít azoknak az embereknek, akik egyedül nem akarnak útra kelni. Ahogy komolyodott az üzlet, úgy fejlődött az „embersétáltató” rendszer is. Hosszabb és rövidebb időtartamú sétákra foglalhatnak időpontot az emberek. A sétáltatást már nem is győzi egyedül a szolgáltatás kitalálója. Annyi a felkeresés, hogy már harminc alkalmazott dolgozik embersétáltatóként. Az ügyfelek kiválaszthatják, hogy melyik sétáltatóval szeretnének sétálni Los Angeles utcáin, valamint az időpontot és a találkozás helyét is a vállalkozás holnapján lehet egyeztetni.
Az embersétáltatást leginkább azok veszik igénybe, akik egyedül nem indulnának sétára, társaság nélkül ugyanis értelmetlennek, unalmasnak tartják azt. Mások egyszerűen nem szeretnek a nagyvárosban egyedül lenni, és vannak olyanok is, akik nehezen teremtenek idegen emberekkel kapcsolatot, de egy sétáltatóval könnyebben ki tudnak lépni saját félelmeik mögül.

Az embersétáltatásra lehet úgy tekinteni, mint mozgásos terápia, hiszen a mozgás mindenkire jó hatással van. Olyan világot élünk, hogy a sokmilliós lakosú Földön nagyon sok a magányos, és erre már üzleti hálózatot lehet kiépíteni. Legalábbis Amerikában, de lehet igény lenne rá hazánkban is?