Volt olyan, amikor a diploma tényleg csak azoknak a kezébe került, akik már tudatosan készültek egy-egy adott szakterület meghódítására, már általános iskolában, de legkésőbb középiskolában jó tanulók voltak. Sokáig az érettségi bizonyítvány és diploma nélkül is megtalálhattuk számításainkat. Ugyan fizikai, kétkezi munkát végezett az emberek voltak többen, de senki nem nézte őket le. Az volt az általános. Ma már a legtöbb szülő arra vágyik, hogy gyermeke legalább egy felsőoktatásban megszerzett alapdiplomát mutasson fel.
Az egész életen át történő tanulásra buzdítanak, hiszen valóban az egész élet a tanulásról, az ismeretek megszerzéséről és megfelelő hasznosításáról szól. Sokan úgy is vélik, hogy a folyamatos önművelés kell, és minden különösebb ráhatás nélkül képzik önmagukat. Még csak nem is biztos, hogy egy újabb diplomát kell felmutatni. Becsülendő és nagy dolog, ha az ember rátalál egy olyan szakmára, amelyet a későbbiekben, mint hobbi űzhet. Ha az ember jól érzi magát munkájában, az nemcsak plusz jövedelemmel, de még szórakozással is járhat. Az sem baj, ha az ember akár diplomásként egy kétkezi munkával járó szakmában is megtalálja a szépséget és a lehetőséget. A több lábon állás ma amúgy is nagyon fontos.
Abban a világban, amelyben most élünk, tipikusan a külsőségek és a társadalmi elvárások a fontosak. Így tehát egyes családokban elvárás a legalább egy diploma megszerzése. Mindegy, ha abban a fiatal nem érzi jól magát, de esélyt teremt arra, hogy egzisztenciáját megalapozza. A diplomások által elképzelt munkakör azonban egyáltalán nem közelít a kétkezi szakmunka felé. Sokan lenézően tekintenek a valódi szakmunkát végző emberekre. Még akkor is, ha jól tudják, hogy a munkájuk nélkül nem épülne fel lakóház, irodaház, üzletek, de nélkülük, nem készülnének az általános használati tárgyak sem, és nem lenne mivel valamint min közlekednünk sem. Az élelmet is ki termelné? Egyértelmű, hogy minden ember munkájára szükség van, legyen az pék, cukrász, kőműves, asztalos, útépítő, vagy takarító.
Aki mindig mások főnökeként figyelt a munkásaira, bele sem gondol, hogy milyen fontos munkát végeznek el a keze alá beosztott emberek. Van olyan munkahely, ahol megbecsülik a szakmunkások által elvégzett komoly munkát, míg nagyon sok helyen ez nem így van. A szakmunkások társadalmi megbecsülése nem a legjobb, pedig nélkülük a társadalom nem létezne, vagy legalábbis nem ebben a minőségében.
Még a szülők is arra motiválják gyermekeiket, hogy ha nem is egy diploma megszerzése a cél, hanem egy jó szakma, azért a szakmai iskolát is egy érettségi bizonyítványra alapozva szerezzék meg. Az a világ van, hogy túl sok a diplomás, és kevés a szakmunkás. Az ő munkájuk nélkül a társadalom összezuhanna, mint ahogy ezt a kisfilmből is láthatod. Így kell tekinteni azokra az emberekre, akik a tűző napon építik a házakat, utakat, vagy a gyárban, szalag mellett állva töltik munkaidejüket.
