A május elsejei szokások korábban keveredtek a pünkösdi hagyományokkal, ám a szokások közötti különbség akkor erősödött fel igazán, amikor 1889-ban a munkásosztály kiharcolta a munka ünnepét. A munkásosztály ünnepe ez, a nemzeti összefogás harcos ünnepe május elseje, ezért nevezik a munka ünnepének is.

1817-ben egy angol gyártulajdonos közzétette a munkások követelését, melyben megfogalmazták azt, hogy a napi 10-16 órás munkaidőt nyolc órára csökkentsék. Ennek volt szlogenje a Nagy Feró által is megénekelt: „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”. Ennek érvényesítéséhez a munkások, tüntetéseket szerveztek, sztrájkoltak. A sztrájkok hamar abba maradtak, mivel nem volt törvényi háttere, így a lázadó alkalmazottaktól hamar megszabadultak, és más gyárak sem alkalmazták őket. Később a nők és gyerekek munkaidejét ugyan 10 órára csökkentették, de 1856-ig nem történt változás.

1856. április 21-én az Ausztrál Melbourne városában munkások sztrájkoltak a nyolc órás munkaidő kiharcolása érdekében, és ez eredményesen is zárult. Tüntetéseikkel elérték a rövidebb munkaidőt, ami még a munkabért sem kurtította meg, így ez volt az első ilyen munkás megmozdulás a világon, amivel retorzió nélküli sikert értek el. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy megszülessen a munka ünnepe és a majálisok kialakulása.
1886. május 1-jén az Amerikai Egyesült Államokban munkások sztrájkoltak a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, ám az a negyedik napra eldurvult. Golyók és bombák kezdtek el repkedni a sztrájkolók és a rendőrök között, aminek eredményeképp meghalt több rendőr és tüntető, sokan megsérültek. Az alakuló kongresszus 1886-ban, a vérengzés áldozatainak emlékére választották meg május elsejét a nemzetközi munkásünnep napjának.

A II. Internacionálé párizsi kongresszusán döntötték el 1889-ben, hogy a következő évtől kezdve minden év május elsején ünnepelnek. Így történt az, hogy a szakszervezetek, munkásszerveződések együtt, világszerte felvonultak a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért és a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. Ez a szerveződés olyan jól sikerült, hogy az USA-ban 1891-ben hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé tették.