Amikor csuklunk, rekeszizmunk görcsbe rándul, és ettől megváltozik a légvételünk ritmusa, innen ered a jellemző felcsukló hang. Több, mint száz különféle oka lehet a csuklásnak, például beindíthatja nevetés, túlzott alkoholfogyasztás, szénsavas italok, vagy ha túl gyorsan eszünk, de akár az érzéstelenítés, szteroidok szedése, Parkinson-kórra adott gyógyszerek, kemoterápia, vagy spontán, minden különösebb ok nélkül is elkezdhetünk csuklani.

Bár legtöbbször magától eláll e kellemetlen állapot, léteznek szélsőséges esetek is. A világrakordot Charles Osborne tartja, aki 1922-ben kezdett el csuklani, és egészen 1990 februárjáig képtelen volt abbahagyni, végigcsukladozva magát 68 teljes éven. Egy másik extrém csuklási roham áldozata pedig Christopher Sands volt Lincolnshire-ből. Ő ugyan csak három éven keresztül csuklott folyamatosan, állapota viszont olyan súlyos volt, hogy nehezére esett aludni és levegőt venni, időnként pedig el is ájult.

Szerencsére a legtöbb csuklási roham nem ilyen intenzív, és számos házi praktika létezik elmulasztásukra. Hogy ezek mitől működnek, arról viszont megoszlik a szakértők véleménye.

Az egyik iskola szerint a vér széndioxid szintjének emelésével megszüntethető a rekeszizom görcse. Ezért ajánlják rendszerint tapasztalt nagymamák, hogy tartsuk vissza a lélegzetünket, ameddig csak tudjuk, vagy fújkáljunk egy papirzacskóba.

Egy másik megközelítés szerint csukláskor a bolygóideget kell stimulálni, mely felelős a nyelés és lélegzés koordinálásáért. Ez az ideg részt vesz a csuklási folyamatban, tehát ha valahogy sikerül ingerelnünk, megszüntethetjük a kellemetlen állapotot. Erre az ingerlésre játszanak azok a szintén népszerű praktikák, melyeknél hol vizet kell kortyolgatni, hol citromba harapni, de a bolygóideg stimulálására húzigálhatjuk a nyelvünk hegyét, bedughatjuk a fülünkbe az ujjunkat, gyengéden nyomkodhatjuk a szemgolyónkat is, vagy megkérhetünk valakit, hogy hirtelen ijesszen ránk.

Ha már mindent kipróbáltunk a lélegzetvisszatartástól a fülpiszkálásig, és még mindig nem sikerült csillapítanunk a csuklás, a drasztikus műtéti eljárás előtt egy kissé ugyan bizarnak hangzó módszer még mindig akad, állítja egy cikkében a BBC.

Az eljárás ötletgazdáját, Francis Fesmire-t 1988-ban kereste fel egy beteg, aki napok óta képtelen volt abbahagyni a csuklást. A doktornak, miután hiába próbálta végig rajta a fent említett módszereket, eszébe jutott egy másik páciens esete, akinek a felgyorsult szívritmusát végül csak rektális masszázzsal tudták csillapítani. Így végül az orvos nem tehetett mást, mint hogy feldugja az ujját a csukladozó beteg alfelébe, és láss csodát! A módszer működött!

Dr. Fesmire később ugyan hozzátette, valószínűleg egy orgazmus is hasonló jótékony hatással bír a csuklás elmulasztására, és azt feltehetőleg a páciensei is jobban kedvelnék.

Kép forrása: lemon-buy