A hivatalos megfogalmazás szerint az élethosszig tartó tanulás a tudás, készségek és kompetenciák kisgyermekkortól életünk végig tartó folyamatos elsajátítását jelentik. Mindezt annak érdekében, hogy fejlődjünk mint egyén és mint szakember, ezen keresztül pedig jobb állampolgárokká, hatékonyabbá és versenyképesebbé is válhassunk a munkaerőpiacon.
A kifejezés ilyen módon gazdasági es társadalmi nézőpontot képvisel, mely az sugallja, hogy a folyamatos tanulásra es önképzésre elsősorban azért van szükség, hogy értékesebbé váljunk a piacon, aminek során nőhet a személyes jólét és közvetetten a gazdaságé es a társadalomé is. Ami persze igaz, szükséges és jó, de a magyarázatból sokszor kimarad a lényeg és nem gondolkodunk el azon, hogy mit is jelent valójában 'élethosszig tartó' tanulónak lenni. A koncepció személyes megértése és elsajátítása előbb legbelül, önmagunkban kell, hogy megtörténjen. Az élethosszig tartó tanulás egy bizonyos attitűdöt jelent az élethez. Egy olyan felismerést és alap beállítottságot, amelynek keretében elfogadjuk és megértjük azt, hogy mindenkitől, mindenhol, bármikor és bármilyen szituációban lehet tanulni. Minden magában rejti a tanulás lehetőségét és minden élmény egy kapu lehet valami újra.
Egy oktatási intézmény hiába hangoztatja az élethosszig tartó tanulás fontosságát, mint egyik fő stratégiáját, ha nem tanítja meg diákjait arra, hogy hogyan váljanak ténylegesen azzá. Amíg az egyetem elsődleges célja a munkaerőpiac kiszolgálása, diplomások gyártása és nem ténylegesen a gondolkodásra való tanítás, a kritikai gondolkodás, a kreativitás, a problémamegoldás, és a belső motiváció felfedezésére való ösztönzés, addig az élethosszig tartó tanulás csak egy jól hangzó, de üresen kongó kifejezés marad. Ugyanis különbség van tanítás és a tanulásra való tanítás között, amit normális esetben már az általános- és középiskolában el kellene kezdeni. Nem vitatható, hogy a formális tanulás (mely az oktatási intézmények kereten belül történik) és önmagunk folyamatos képzése alapvetően fontos dolog, mert a 21. században így lehet életben maradni, de ez még nem jelenti azt, hogy ténylegesen 'élethosszig tartó tanulókká' váltunk.
A koncepció lényege az, hogy az életünket egy kreatív folyamatnak tekintjük, melyhez minden információ és tudás eszköz lehet. Akkor válunk egészen tanulóvá, amikor nem csak azért képezzük magunkat, hogy elérjünk egy bizonyos célt, például hogy megkapjunk egy bizonyos munkát, vagy megfeleljünk bizonyos külső elvárásoknak, hanem önmagunkért és a világ megismerésének vágyából tanulunk, más szóval; művelődünk.
Valahol mind arra vágyunk és arra törekszünk, hogy hasznossá válhassunk, hogy életünknek legyen valami produktuma. Az oktatás, amelyben hosszú évekig részesülünk, nagy szerepet játszik abban, hogy melyik típus lesz belőlünk: az, aki vár arra, hogy hasznossá váljon, vagy az, aki hasznossá teszi magát. Az előbbi azért képzi magát, hogy kompetensé váljon a piacon, az utóbbi pedig azért, hogy életének produktuma minél jobb és értékesebb legyen. Ezért folyamatosan tanul, részt vesz, figyel, utánanéz, megbeszél, feldolgoz. Ez pedig egy élethosszig tartó folyamat, egy életen át tartó tanulás.
A szülőknek és oktatási intézményeknek nagy szerepe van az önállóság és kreativitás fejlesztésében és a kíváncsiság fenntartásában, melyek az egész életen át tartó tanulás alapjait képezik. Ennek fényében az unásig hangoztatott „Az életnek tanulsz fiam, nem nekem!” szófordulat, mely a diák számára általában értelmezhetetlen, végre valahára értelmet nyerhet.
Szabó Kata
(A szerző a finn Turku egyetemen oktatásügy mesterképzés végzős hallgatója)
(Kép: motleynews)
