Nap, mint nap számos emberrel kerülünk közvetlen kapcsolatba, ahol a munkánk, vagy társas összejöveteleink során kezeink folyamatosan előtérbe kerülnek. Az egészséges, hosszú körmök ezért egészen korán, már az emberiség történelmének hajnalán státuszszimbólunokká váltak. A körmök szépítgetése, manikűrözése egészen időszámításunk előtt 3200-ra visszanyúlik: kínai császárok tojásfehérjével és virágszirmokkal ékesítették hosszú körmeiket, az egyiptomiak pedig színesre festették.

A mai körömfestés viszont csak jóval későbbre, az 1920-as évekre datálódik, ekkor kezdtek el először gyártani (a modern autófestékek hatására) tartós körömlakkokat, a hollywoodi színésznők pedig hamarosan az egész világon népszerűvé és követendő mintává tették.

A műkörmök divatja a Ming-dinasztiabeli nemes kínai hölgyek nevéhez fűződik, akik így hirdették fennen előkelő státuszukat. Hosszú, diszes körmeikből mindenki láthatta, hogy nekik nincs szükségük a kezeikre, hiszen nem végeznek olyan alantas munkát, mint a pórnép.

A modern műkörmöket pedig egy Fred Slack nevezetű fogorvos fejlesztette ki 1954-ben, amik aztán hamarosan hatalmas népszerűségnek örvendtek a nők körében világszerte.

A világrekord körömhossz egyébként egy amerikai dédnagymama kezein díszelgett: a körmök egyenként több, mint 70 centiméter hosszúak voltak, amiket 30 év növesztgetéssel ért el. A kor előrehaladtával a körmök is gyorsabban nőnek, sajnos azonban a minőségük rovására: vastagabbak, fakóbbak lesznek és hajlamosabbak lesznek a különféle körömbetegségekre is. Átlagosan azonban azt el lehet mondani, hogy a kézkörmök 3,5 mm-et nőnek havonta, a lábkörmök pedig 1,6-ot. Érdekesség, hogy a domináns kézen valamivel gyorsabban nő a körmünk, illetve nyáron is jobban nő, mint télen.

(Today I found out, kép: redinversora.com)