Minden kultúra megalkotta a maga istenét, isteneit, teremtéstörténetét, és ezáltal hívővé váltak. Az egész emberiség hívő lett. Valószínűleg ezekben szerepet játszott, hogy már akkor is hozzányúltak a tudatmódosító szerekhez, amelyek hallucinációt okoztak, de az eltökéltség már nem a bódító szereknek köszönhető. Gondoljunk csak azokra a gyerekekre, akik képzeletbeli barátjukkal cseverésznek, játszanak. Senki nem látja ezeket a lényeket, csak ők. A gyerekek viszont külön kis életet és kapcsolatot élnek meg ezekkel a láthatatlan barátokkal. Még az ünnepeink egy részét is ilyen láthatatlan lényekhez kötjük. Az emberek nagyja pedig elég racionalista, amit látnak, azt elhiszik. Amit nem látnak, az nincs is?

A láthatóság szempontjából is van különbség, gondoljunk csak a Mikulásra. Van, csak ritkán mutatkozik, vagy egyáltalán nem is létezik? Azt gondolnánk, hogy a gyerekek a Mikulás fizikai vagy szellemi besorolásával egyáltalán nem foglalkoznak, pedig a kutatások arra világítottak rá, hogy mégis, ráadásul korábban is, mint gondoltuk volna. A fél évesnél fiatalabb csecsemő is máshogy kezeli az élő és élettelen lényeket. Ha pedig felismeri a különbséget, akkor létre is tud hozni képzeletbeli barátot, de teljesen tisztában vannak azzal, hogy nincs testi megnyilvánulásuk. Szakemberek ezt evolúciós hozadékként tekintik. Éppen ez a kettősség motiválja agyunkat arra, higgyünk a természetfeletti erőkben, lényekben.

Arra is választ kaptak a kutatók, hogy a hit független a testtől és igazán sosem hagyja el az embert teljesen. Főleg olyan pillanatokban, élethelyzetben, amikor egy hozzánk közelálló személy távozik az élők sorából. Kapaszkodó az itt maradottaknak, hogy az elhunyt szelleme jelen van. Az emberi agy jellegzetessége, hogy mindennek értelmet akar adni, mindennek keresi a nyitját. A gyerekek bármi eredetét képesek megmagyarázni, mindenre von álláspontjuk, és ahhoz erősen ragaszkodnak is. Még a felnőttek körében is megfigyelhető ez. Ám ahogy felderítjük, kutatunk és magunkévá tesszük a tudomány világát, úgy nyomjuk el a bennünk élő naiv hiedelmeket. Végleges törlésre nem kerülnek, csak igyekszünk megfeledkezni azokról.

Az az ember, aki megtér, valamilyen vallásba veti hitét, más szemszögből, másmilyen látásmóddal vizsgálja a történéseket és egyfajta szűrőn keresztül csepegnek át az információk.

(Kép forrása: davidschristiancentre.org)