Valójában tényleg az, éppen ezért nem is nagyon figyelünk arra, hogyan lélegzünk. Ha nehezünkre esne valami miatt a lélegzés, azt viszont azonnal tapasztalnánk kétségbeesetten oxigén után kapkodva. Élelem és víz nélkül napokig kibírjuk, de a levegő nélkül csak percekig. Oda sem figyelünk, hogy tesszük ezt, pedig ha a felületes légzés helyett mélyet szívunk be a friss levegőből, akkor sokkal hatékonyabban lennénk. Jól tudjuk pedig, hogy a stresszes, koncentrációt igénylő feladatok során is milyen sokat segít, ha légzéstechnikákat alkalmazunk. Már azzal sokat nyerünk, ha mélyebb lélegzetet veszünk. Az orrunkon beszívva felmelegedik, nedvesebbé válik és tisztul is a levegő. Ha szájon át fújjuk ki, akkor sok energiát szervezetünkben tartunk. Néha tényleg elég az is, ha csak ennyit teszünk, és máris frissebbnek érezzük magunkat. Vannak azonban komolyabb légzéstechnikák attól függően, hogy mit szeretnénk elérni.

Általában fő célunk a frissességünk megtartása. A mélylégzés pontosan erre jó. Mindegy, hogy ülünk vagy fekszünk, a lényeg, hogy lassan töltsük meg tüdőnket friss oxigénnel. Úgy tartsuk meg a levegőt legalább öt másodpercig, hogy a tüdő felső részébe préseljük a levegőt, vagyis a mellkasunk emelkedik meg. Amilyen lassan szívtuk be a levegőt, olyan lassan engedjük kiáramolni szervezetünkből. Ismételjünk meg legalább ötször. Ez a fajta légzés a depresszió kialakulását is segít megelőzni.

A jóga ma már felkapott egészségmegőrző mozgásforma, amely azért is kiváló, mert segít megtanulni a helyes testtartást és légzést. Edzi a testet és a lelket is. A jógalégzést bárhol és bármikor alkalmazni lehet, hiszen a betegségek kialakulását is elkerülhetjük ezzel a technikával. A ki és belégzés történhet orron és szájon keresztül is. Álljunk egyenesen, majd hunyjuk be a szemeinket. Hasunkat nyomjuk ki, a medencét előre kell billenteni, a vállakat húzzuk hátra belégzés során. Kilégzéskor hasat behúzzuk, vállainkat leengedjük, így tartjuk magunkat. Az újabb belégzésnél megemelkedik a mellkasunk, vállainkat ismét hátrahúzzuk és felemeljük, majd a levegőt hosszabb ideig bent tartjuk. A kilégzéskor szűkül a mellkas és a has is, a vállunk leereszkedik. Arra ügyeljünk, hogy belégzéskor a levegő először a tüdő alsó, középső, majd a tüdőcsúcsba jusson, kilégzéskor pedig a fordítottja legyen érvényes.

Ha szükségünk van agyi kapacitásunk növelésére, akkor alkalmazzuk a Nap és a Hold légzést. Ez nem jelent mást, minthogy az egyik orrlyukunkat befogva csakis a szabadon hagyott nyíláson keresztül vehetünk levegőt. Attól függően, hogy melyik orrnyílást fogjuk be, a másik agyféltekét aktiváljuk, serkentjük a friss oxigénnel. Ha a bal orrlyukat befogjuk és csak a jobbon át tudunk lélegezni, az a Nap légzés, vagyis a bal agyféltekére hatunk. Ezzel segíthetjük a logikus gondolkodást, döntéseket könnyebben hozhatunk meg. Ha a jobb orrlyukat lefogva a balon át veszünk levegőt, ­– ez a Hold légzés –, akkor pedig a jobb agyféltekét serkentjük, így érzékelésünkre sokkal jobban hatással lehetünk.