Jump to content

Makkoshotyka és Ököritófülpös? Településneveink eredete

2016. 12. 09. 17:00

Azt az időszakot, amikor a magyarok elfoglalták mai területünket, vagyis bevonultak a Kárpát-medencébe, Honfoglalásnak nevezzük. Történelmi tananyagunk, de írásos nyoma ennek az időszaknak alig van, így a települések elnevezéséről is kevés információ maradt fent.

Az országon belüli belföldi utazások során találkozhatunk furcsa, vicces helységnevekkel. Azt a környéket, megyét általában mindenki ismeri, ahol él. Lehet nem is járt az adott településen soha, de ismeri, hogy az megyéjében található. Egy másik megye, kicsi, eldugott falvának neve viszont idegenként hangozhat, amire felkapjuk a fejünket.

A honfoglalás kori időből egyáltalán nincs adatunk arról, hogy a településeknek nevet adtak volna, de már Szent István idejéből ötvenegy település elnevezését említették. Az sem ismert pontosan ebből az időből, hogy a településeknek neveket adtak, vagy csak helynévként jelölték. A helynév jelenthetett akár egy települést is, de akár hegyet, folyót, völgyet is. A település neve pedig egyértelműen az adott települést jelentette.

Egy X. századi forrás két magyar lakóhelyet említ meg és ez Levédia, valamint Etelköz. Etelköz egyértelműen egy nagy területet jelentett, tehát nem településnévről van szó. Levédia pedig azt a területet is jelölhette, ahol a magyarok éltek, tehát ugyancsak nem településnévről van szó. A X. századból egy másik forrás is ránk maradt, amelyben azt írták, hogy a magyarok a Duna mentén élnek, nomád életmódot képviseltek, így nem éltek városokban sem, de még csak házaik sem voltak, mert táborhelyeket alakítottak ki. Amikor már mindent feléltek maguk körül, akkor tovább álltak. Levédia tehát a Levedi törzsfő és nemzetségének azon területe volt, ahol nomád életüket élték. A települések neve később is személynevekből alakultak ki, és még időnek kellett eltelni ahhoz, hogy saját településneveket alkossanak. Nem volt rá szükség, hiszen nem állandó helyen életek, vándoroltak.

Az a terület, amelyet a magyarok meghódítottak, már lakott volt. Az ott élő népeknek saját, kialakult településnevük volt, és ezt a magyarok átvették, valamint raktak hozzá a környező vidékből jellemzőket. Ez azt jelenti, hogy a folyó, a patak, a hegy, a völgy mind megihlette a magyart. Csakhogy a területen igen nagy eltérést mutatnak a nevek is. A Dunától nyugatra eső területről csak nagyon kevés településnévről van információ. A XI. századig nem volt annak jele, hogy magyar, azaz uráli vagy finnugor eredetű településneveket adtak volna. Szláv eredetű nevek alapján adtak új nevet az adott településnek, legalábbis a Balaton környékén, mert ezen a részen jelentős szláv népesség élt.

Szent István királyunk okleveleiből már az derül ki, hogy egyre több uráli eredetű szót használtak, amely a magyarok területen történő eluralkodását sejteti. Kimondottan sajátos magyar település névadásnak számít, hogy a helység nevét személynévvel látták el. Ezen belül is megkülönböztetjük azokat a településeket, amelynek nevét egy-egy törzsről kapta. A személyneveken kívül a természeti viszonyokra vonatkozó nevek is dominálnak. A törzsi- vagy személynevek, a földrajzi környezetre utaló nevek mellett az egyházi kötődésre is rá lehet találni, valamint utalhat a korábbi betelepülők nemzetségére és lehet idegen eredetű is.

Mindenki tudna felsorolni az országból és a környezetében lévő olyan településnevet, amely értelmetlennek tűnik, vagy vicces, úgymint Hagyárosbörönd, Pornóapáti, Bugyi, Legyesbénye, Simaság, Rinyabesenyő, Szilsárkány és a többi.

A magyar nép találékony és azzal gazdálkodik, amije van, így a települések neveiből egy dalt is összeállítottak, amelyet az emberi szükségletek és tulandonságok ihlettek, egyben rámutatnak, hogy milyen különleges településink vannak:

(Forrás: marmalade.hu | blikk.hu, uj.katolikus.hu/képek | youtube.com/videó)