Lehet a kereskedelem nagy segítőjeként illetni, lehet nem szeretni, a reklámok nyíltan felvállalják, hogy az adott termékre minél nagyobb figyelem terelődjön, ezáltal pedig minél keresettebb legyen. Ez a kereskedelmi vetülete, ám ha a fogyasztók szemszögéből nézzük, akkor úgy is tekinthetünk a reklámokra, hogy a megfelelő minőségű áru beszerzése előtt jó, ha tudnak a lehetőségekről, a választékról, hogy könnyebben dönthessenek, és a számukra megfelelő termékhez jussanak. Nem elég, ha csak látja a vásárló a reklámokat, azoknak meg is kell érintenie őket. Sőt el is várjuk, hogy némileg irányítsanak, befolyásoljanak a reklámok, mert így vezethetnek rá olyan új lehetőségekre, amelyekre reklám nélkül, önmagunktól sosem választottunk volna.

Még a XX. században az az eszménykép élt, hogy a vásárlók nem vásárolnak számukra felesleges vackokat, csakhogy ma már tudjuk, ez egyáltalán nem így van. A reklámok hatására képesek vagyunk haszontalan és felesleges dolgokra elkölteni a pénzünket.

Az is ismert, hogy a marketingszakembereknek köszönhetően tudatalatti tevékenységekre is rábírnak a reklámokkal, azaz manipulálnak, befolyásolnak. A két szó közötti különbség az, hogy a manipulálás negatív hangvételű, de befolyásolni a jó felé is lehet valakit. A reklám befolyásoló hatása elfogadott.

A reklámokra úgy is lehet tekinteni, mint a lélektani hadviselés egyik módszere. A reklámok befolyásolni akarnak minket, ám meghúzódnak rejtett igények és ellenállások is, de ezeket valamennyire igénylik is a vásárlók. Lehet, hogy te is érezted már úgy, hogy valamit azért vásároltál meg, hogy jobban érezd magad. A nőkre ez különösen igaz. Ráadásul meg is bocsátunk a reklámoknak olykor, még akkor is, ha manipulálnak, ugyanis befogadjuk ezeket az információkat és megvesszük a terméket, de adott a lehetőség arra is, hogy visszategyük a polcra. Tehát kettőn áll a vásár.