Brit tudósok felfedezték, hogy a tehenek két egészen eltérő hangot (1. nyelvlecke: mú!) hallattnak, amikor a borjaikkal társalognak attól függően, hogy mekkora a köztük lévő távolság. Ha egymás közelében vannak, mélyebben, ha távolabb legelésznek egymástól, vagy kívül esnek egymás látómezején, akkor magasabb hangon bőgnek. Ezen felül meg tudták különböztetni az a hangot is, amellyel a kisboci hívja a mamáját, ha megéhezett.

A kutatás egyik legizgalmasabb eredménye azonban mégis az, hogy mindhárom hangminta személyre van szabva, mintha a teheneknek lenne saját, csordán belül használt neve. Tehát minden tehénnek és borjúnak egyéni hívóhangja van.

A Nottinghamshire legelőjén vizsgálódó kutatók két szabadtartású gulyát kísértek figyelemmel közel egy éven keresztül, és ezalatt sikerült annyi anyagra szert tenniük, aminek az elemzése akár egy újabb évbe is beletelhet.

A kutatócsoport vezetői azt remélik, eredményeikkel biztosíthatják majd a szarvasmarhák jólétét hosszú távon is, ám a brit-marha kétnyelvű szótárra minden bizonnyal még várnunk kell...

(Kép: indybay.com)