Ha közeledik a hideg, a tél, sokan előrelátóan beadatják maguknak az influenza elleni védőoltást, vagy ha ezt nem is teszik meg, de immunrendszerüket elkezdik megerősíteni vitaminkészítményekkel. Már ősz legvégén eszünkbe jutnak a különböző védelmi taktikák, mert tudjuk, hogy télen támadhat az influenza. Azt azonban már nem olyan sokan tudjuk, hogy ennek a vírusnak nem sok köze van a hideghez, sokkal inkább a nappalok lerövidülésén van a hangsúly. Teljesen mindegy, hogy milyen hőmérséklet van, lehet akár pólóra, rövidnadrágra vetkőzött valaki a déli féltekén, a járvány azon a részen is terjed, pedig meleg van.

Egyértelműen ismeretes, hogy az influenza vírus terjed emberről emberre, de hogyan képes a járvány nagyjából ugyanabban az időben felütni a fejét a Föld különböző és távoli pontjain? Az emberről emberre való terjedés gyors, de földrajzi szempontból nem annyira, hogy ugyanabban az időpontban jelenjen meg. A kutatók azt mondják, hogy ilyen esetben és két járvány közötti időszakban is a fertőzött emberben van a vírus, csak megbújik, rejtőzik addig, amíg a jelzést meg nem kapja. Olyan helyen rejtőzik az emberi szervezetben, amely az immunrendszer számára észrevehetetlen. Aki megbetegedett influenzavírus következtében, vagy csak magában hordozza azt, az is védve lesz ellene. Ám a következő évben már egy új, mutánsa alakul ki, amely szintén teret hódít magának. De még így is érdekes, hogy a vírus ugyanazon mutánsa hódít a világon bárhol és bármilyen messze egymástól. Ebből is az következik, hogy a mutáció nem véletlenszerűen lép fel területenként, fizikai behatásonként, hanem valamilyen logika befolyásolja az új mutáció kialakulását. Amely vírus előző évben érvényben volt és terjedt, az a következő évre eltűnik és helyette másik, a mutáció fertőz. Egy vírusokat kutató szakember azt írta tanulmányában, hogy nagyjából 68 évenként jelennek meg az influenzatörzsek, vagyis a védettség addigra gyengül annyira, hogy újból képes az emberi szervezetben megjelenni.

A napsütéses órák számának és a vírusok megjelenésének kapcsolatáról már az 1940-es években tudtak, de csak a 2000-es évek közepe táján jöttek arra rá, hogy mekkora szerepe van a D-vitaminnak. Ez a vitamin a napfény hatására szintetizálódik bőrünkben, és ebből nyáron van lehetőségünk feltankolni. Ősszel szinte már semmilyen arányban nem jutunk a D-vitaminhoz, onnan már csak feléljük készletünket. Az influenza vírus akkor kezd támadásba, amikor az emberek D-vitamin szintje eléri a kritikus szintet. A tudósok mindig meglepődnek azon, hogy ez az apróság mire képes.