Egyelőre az elnevezésben kellene megegyezni: nos, vagy ólmos eső? Ugyanis mindkét változatát lehet hallani. A magyar nyelvben ezek a változatok valóban elfogadottak és használtak is. Régebbi időben az ólom és az ón egy és ugyanazt jelentette, ráadásul ez a fajta eső nehéz, mint az ólom. Az ónos eső súlyos jégpáncélt képez mindenen, amire ráhull, így az ólmos eső kifejezés teljesen elfogadott volt. Utalhat arra is, hogy az utak olyan jegesek, hogy úgy néznek ki, mintha ónnal futtatták volna be.

Ennek a csapadékfajtának igen érdekes a keletkezése és élete. Amikor az égből elindul hódító útjára, úgy kezdi, mint hópehely, de ha idő közben belebonyolódik egy melegebb légrétegbe, akkor a hópehely esővé olvad. Na de ha így maradna, akkor megszokott esőcseppként érne földet, így viszont a leérkezés előtt újabb hideg éri, így már fagyott esőcseppként ér a talajra. Arra már nincs se idő, se lehetőség, hogy hópehellyé kristályosodjon, csak jeges vízcsepp válik belőle, azaz ónos eső. Az esőcseppek olykor nem érik el a 0,5 mm átmérőt, ilyenkor ónos szitálásról beszélünk.

Az ónos eső kialakulása akkor a legvalószínűbb, ha enyhébb levegő áramlik be a légtérbe a nagy hideg után. Fontos a földrajzi fekvés is, de hazánkban azért képződhet ónos eső, mert a Kárpát-medence nem engedi tovább a 0, vagy annál hidegebb levegőt, viszont a magasabban lévő légrétegek melegebbek és nedvesebbek. A nagyon hideg és a melegebb levegő találkozása, keveredése, szendviccsé alakulásával létrejön az ónos eső, amelynek a földre érkezés váltja ki a halmazállapot megváltozását. Sokszor annyira hirtelen megy végbe ez a folyamat, hogy a cseppeknek arra sincs idejük, hogy a talajhoz idomuljanak, olyan hirtelen fagynak meg, hogy kis jéghepehupák, gödrök, fodrok keletkeznek.

A földre ért, fagyott víz olyan réteggé tud fagyni az utakon, amely minden járókelőre, – legyen az gyalogos, kerékpáros, vagy gépjárművel közlekedő – veszélyes lehet. Közúti közlekedésünk rémálma az ónos esőtől jégpályává vált felület.

(Kép forrása: picssr.com)