Akkoriban nem volt választás. Kötelező viselet volt a köpeny, a kék köpeny. Már az 1790-91-es országgyűlés napirendi pontja volt az iskolai egyenruha bevezetése, amely a két világháború között inkább az iskolai identitás kifejezőeszköze volt. A kommunista rendszerben, orosz mintára kötelezővé tették a köpeny viselését, hiszen a cél az volt, hogy senki ne tűnhessen ki a tömegből. A beolvadást segítette ez a ruhadarab is. Ezzel szemben az egyenruhák használatának inkább praktikus célja volt.

Amikor kötelező volt viselni, akkor nyűgként élték meg a gyerekek, de volt előnye is. Viselésével a társadalmi és vagyonbéli különbség eltakarható volt. Az iskolaköpeny mellett és ellen is állnak vélemények és érvek. Az biztos, hogy ápolt és eltakart, egyformává tette a diákokat. A mai gyerekek úgy öltöznek, mint a felnőttek mini változatai. Az új ruha vásárlását sok család nem engedheti meg, így kénytelenek mások által levetett, turkálós ruhában belépni az iskolába, így leríhat a gyermekről társadalmi helyzete. A köpeny pont ezeket a különbségeket tudta valamennyire takarni. Azért csak valamennyire, mert a vagyoni helyzetről árulkodhat a táska, kabát, cipő és más ruhadarab, nem beszélve a technikai kütyükről, telefonokról. Pedig megvédhetné a gyermek ruházatát az étkezés során lepottyanó ételfalatok zsíros foltjától, és egyéb szennyeződéstől.

Többen utálták, mint kedvelték a kék nejlonponyvát, amivel a ruhát kellett fedni. Főleg, hogy a régi rendszert idézik fel a szülőkben, amelyet kénytelenek voltak megélni. Több országban előírás és büszkeség egyenruhát viselni, de a magyar diákok nagy többsége valószínűleg ragaszkodna ahhoz, hogy ruházatukat meg tudják mutatni a világnak. Főleg kamaszkorban nem az a céljuk, hogy beolvadjanak a többiek közé, hiszen épp kitűnni szeretnének mindenki közül.

(Kép forrása: emlekkonyv.reblog.hu)