Jump to content

Figyelő szemek kereszttüzében

2015. 09. 09. 16:00

Valószínűleg mindenki érezte már azt magán, hogy másképp viselkedik akkor, ha figyelik. Azt teszi, amibe belekezdett, de mesterkéltebbek, kimértebbek mozdulatai, minden részletre sokkal jobban odafigyel, mint akkor, amikor senki nem látja.

Ezt a jelenséget már több pszichológiai kísérlet is alátámasztotta. Amikor árgus szemek figyelnek, akkor olyat is megteszünk, amit máskülönben legszívesebben elkerültünk volna. Ilyen mondjuk egy becsületkassza körüli szituáció, amelyet lehet, hogy kihagyna az ember, mivel azonban hátán érez egy vagy több szempárt, így mégis bedobja a pénzt. Ezek a figyelő szemek sok esetben csak képzeltek, mégis meggátolnak minket a sumákolásban. Ha valóban nyomon kísérnék mozdulatainkat, akkor nagy lenne a lebukás veszélye.

Ezt a helyzetet teremtették meg japán tudósok úgy, hogy a kísérletben résztvevő személyeknél azt vizsgálták, hogy becsületesen viselkednek vagy sem. Arra voltak kíváncsiak, hogy ilyen esetben is érvényesül-e a szemhatás, vagyis mintha néznének? A vizsgálatba egy híján 200 egyetemi hallgatót vontak be, akik paravánnal elkerített asztalokhoz ültettek. Az asztalon egy dobókocka, egy számítógép, és egy kis lyukkal ellátott pohár volt. A feladatuk az volt, hogy a pohárba tett dobókockát rázzák meg, majd a pohár szájánál fogva rakják az asztalra, olvassák le a lyukon keresztül, hogy milyen számot dobtak, majd számítógépen rögzíteniük kellett. A tudósok azt mondták a fiataloknak, hogy a dobott szám adományt jelent a Vöröskereszt számára. A számítógép azért is szükséges volt, mert a vizsgálatban résztvevők felének egy nagy, tágra nyílt szemmel figyelő arc volt kirajzolva a monitorra, a többiekén csak valami minta. A teszt ideje alatt, csakis a dobókockát dobó személy láthatta azt a számot, ami a kockán felülre került.

Sejthető, hogy a két csoport eredménye egészen mást mutatott. Akiket árgus szemekkel figyelt az arc, a valószínűség számítás szerinti megoszlást produkálták, reális adatot rögzítettek, ám akiket nem figyelt senki, ott az értékek jóval magasabbak lettek. Kikövetkeztethető, hogy ez utóbbi csoport nagyobb értékeket diktált be, mint amit valóban dobtak, bár hozzá kell tenni, hogy a jó cél vezérelte őket, hiszen adományukkal másokon szerettek volna segíteni.

Ha az ember úgy érzi, hogy nézik, akkor nem mer kockáztatni, a büntetéstől, szidástól való félelem miatt inkább úgy cselekednek, ahogyan azt elvárják tőlük. Sokszor ez a hatás akkor is érvényesül, ha nem is indokolt.

(Kép forrása: www-304.ibm.com)