A kutatókat vizsgálataik elején csak a kíváncsiság hajtotta. Később kiderült, hogy az ujjlenyomat mintázata a végtagnövekedésért felelős génekkel áll összefüggésben. Ezek a gének kritikus jelentőségűek a magzati fejlődés során.
Ez a pleiotrópia klasszikus példája, amikor több fenotípus van egymással kapcsolatban, és ugyanaz a gén határozza meg őket - fejtette ki Szecsia Vang, a Kínai Tudományos Akadémiához tartozó Sanghaji Táplálkozási és Egészségügyi Intézet genetikusa, a tanulmány egyik szerzője.

Bár minden ujjlenyomat egyedi, alapvetően három fő típusba sorolhatók: íves, hurkos és örvényes típusba. Ezek a barázdák és bordák a terhesség harmadik hónapja után kezdenek kialakulni a magzat kéz- és lábujjain. A tudósok úgy sejtették, hogy az ujjlenyomatok azért alakulhattak ki, hogy segítsenek a tárgyak megragadásában és textúrájuk érzékelésében. De arra egyelőre nincs magyarázat, hogy pontosan miként alakultak ki ezek a mintázatok.

Vang és kollégái több mint 23 ezer, különböző etnikai csoportba tartó személy DNS-ét elemezték és a genomban legalább 43 olyan régiót találtak, amely kapcsolatban áll az ujjlenyomat mintázatával. Az egyik legnagyobb hatással lévő régiónak az EVI1 nevű gén kifejeződését szabályozó terület bizonyult, mely az embrionális végtagfejlődésben játszott szerepéről ismert.
A gén és a bőr mintázata közötti kapcsolatot a tudósok egerek segítségével ellenőrizték.

Az emberi DNS-adatok elemzéséből kiderült, hogy az ujjlenyomat mintázata genetikailag összefügg az ujjak hosszával. Például azok, akiknek örvényformájú az ujjlenyomata a kisujjain, hosszabb kisujjakkal rendelkeznek, mint azok, akiknek nem örvényformájú a kisujjának ujjlenyomata.

A sanghaji Fudan Egyetem munkatársa, Csinhszi Li genetikus elmondta, pontosan nem tudni, hogyan formálják a gének az ujjlenyomatok alakját, de vélhetően az embrionális szövetre ható, a növekedésből származó erő befolyásolja. Ahogy a magzat keze növekszik, tenyere és ujjai megnyúlnak. Ez az erő változtathat például egy örvényt hurokká.