Van, hogy telhetetlenek vagyunk, és másra vágyunk, mint ami megadatott. Az egyedülállók társat szeretnének maguk mellé találni, a családban élők pedig - ugyan sosem mondanának le gyermekeikről, párjukról, de - arra miért ne vágyhatnának, hogy legyen egy kis idejük saját magukra, csend, nyugalom vegye körül őket?
A főzéssel is így lehet bárki. Eleve van, aki nem szívvel-lélekkel készíti az ételeket, csupán megoldandó feladatként tekint a gasztronómiára, hiszen valamit enni kell, mások pedig a főzésben lelik örömüket. Talán a konyha az a hely, ahol ki tudnak kapcsolni, megszabadulhatnak a napi feszültségtől. Az ételek elkészítése lehet akár hobbi, akár házi munka, meg kell tennünk akkor is, ha egyedül vagyunk. Egymagunkra főzni azonban olykor nemcsak nem érdemes, hanem egyenesen pénzkidobás.
Képzelj csak el egy átlagos családot. Apa, anya és két, már iskoláskorú gyerkőc. Nemcsak megéri főzni, de szükséges is. Iskolai időszakban a menza ebédjét fogyasztja sok diák, így a gyerekek számára az egyszeri, főtt étel fogyasztása megoldódott. A család felnőtt tagjai azonban nem biztos, hogy kiadnak arra pénzt, hogy valahonnan rendeljenek maguknak. Jól ismert, hogy ez költséges. A pénztárcakímélő megoldást még mindig az jelenti, ha anya főz otthon, és abból a szülők tudnak másnap vinni maguknak, vagy estére halasztják a főtt étel elfogyasztását. Ha éhesek maradnak a gyerekek az iskola után, ugyancsak fogyaszthatnak belőle, így már szinte el is fogyott minden. Nem így van a szinglik életében. Az egyedülállók – főleg, akik imádnak sütni, főzni – nagyjából ugyanannyit készítenek, azaz normális, négy főre kimért adagot. Egy főre főzni ugyanis sokkal nehezebb, sokaknak nem is megy. Ez azonban azt is maga után vonja, hogy legalább négy napig ugyanazt az ételt kell enni ahhoz, hogy ne romoljon meg, ne pazaroljon az ember. Igazi konyhamalaccá válik, aki maradékot eszik napokig. Még a finom ízek is unalmassá és egyhangúvá válnak akkor, ha több napon át ugyanazzal kell találkoznia az ízlelőbimbóknak. A szinglik vágya, hogy bárcsak ugyanazt a mennyiséget főzhetné, de már a családjának.
Az egyedülállók mellett nincs kontroll, ezért megengedik magunknak a dupla akkora adagot, de az elhízás nem a legfőbb vágyuk, tehát csak óvatosan.
Előfordul, hogy semmi kedve sincs egymagára főzni. Mégis miért?! Ha lenne társ, nagyobb lenne a kedv is a főzőcskézéshez. Még az étel elkészítése és elfogyasztása is sokkal nagyobb szórakozást nyújtana, de társ híján sokszor értelmetlen talpalni a konyhában. Egyedülállóként találkozhatnak azzal, hogy elszámolják az arányokat, és többet vásárolnak egyes termékekből, így a hűtő úgy roskadozik, mintha egy nagyobb létszámú család élne a házban. A ló túlsó oldalára esni legalább olyan könnyű, van amikor kong a hűtő az ürességtől, mert ha Te nem vásárolsz más nem fog. Remek megoldást jelenthet egy laktató és finom, olyan összetevőkből álló szendvics, amiket szeret, és egy alkalomra, egymagára szabva pontosan elegendő adag. A SPAR enjoy. szendvicsei társai lehetnek az egyedülállóknak (is).
