A színház a szórakozás egyik lehetősége. Nem tartozik mindennapos tevékenységeink közé, éppen ezért, ha színházba van jegyünk, akkor vonatkozik ránk néhány szabály.

A színház olyan élő műfajt képvisel, amikor színészek állnak színpadra és bújnak különböző szerepekbe azért, hogy a leghitelesebb alakítással adják át az adott darabot a nézők számára. A színház különlegessége az, hogy mindegyik előadás egyedi és utánozhatatlan. A darab előadásának sikeressége nemcsak a színészektől függ, hanem a közönségtől is. Kölcsönös kapcsolat alakul ki tehát a színpadon dolgozó színészek és a közönség tagjai között.

A színházba járás nem mindenki igénye, és mivel azt az iskolában sem tanítják, mi a színházi etikett, így nem is mindenki tud viselkedni ilyen közegben. Egyetlen feltétel az, hogy színházi néző legyen valaki az, hogy megvásárolja a jegyet. Bármennyire nem tanítják nekünk, íratlan szabályok vonatkoznak a színházi látogatásra. Nem moziba megyünk, ezért a különböző nassolnivalók csipegetésének nincs helye a színházi darab nézése közben. Ez talán egy alaptétel, és talán nyilvánvaló is. Illik elegáns öltözékben megjelenni. Ha nem is kisestélyiben tipegünk be a színházba, de ne is utcai ruhában, a munkából beesve üljünk a színházi nézőtér székébe.

Amint megjelenik egy szereplő a színpadon, az már az előadás részét jelenti, vagyis illik azonnal lecsendesedni. Még ha meg sem szólal a szereplő, az már utalás arra, hogy megkezdődött az előadás.

A színház az a hely, ahol csendben befogadjuk a látottakat. Nincs helye beszélgetésnek, susmorgásnak, hacsaknem az előadás része, hogy a színészek játékra hívják a nézőket. A darab láttán mindenkinek lehet saját véleménye a látottakról, de azt megosztani az előadás végeztével illik.

Már mindenki kezében ott az okostelefon, de ennek ellenére egyáltalán nem nézik jó szemmel, ha a színdarab kellős közepén valaki készüléke megcsörren, vagy a telefon fényével megzavarja az előadást. Zavaró lehet még a készülék rezgése és az egyéb üzenetjelző hangok is, úgyhogy a legideálisabb a néma üzemmód.

Dicsérni, elismerni lehetséges, semmilyen szabály nem tiltja, azonban annak is megvan a helye és ideje is. Nem biztos, hogy a színészi munkát kell ezzel félbeszakítani.

Az előadás közbeni köhögés is csak akkor helyénvaló, ha nem hurutos, fuldokló köhögésről van szó. Természetes jelenség, hogy ha valami irritálja az ember torkát, azt köhögéssel igyekszik megszüntetni. Egy köhögés nem a világ, azonban a színházi köhögés sokkal inkább pszichológiai jelenség, mintsem egy betegség kellemetlen tünete. Amolyan pótcselekvésnek is betudható. Ha nem lehet szavakban kifejezni a látottakat, mert az illetlenség, sokan köhögéssel, krákogással pótolják azt.

Csak azért, mert nem tetszik egy előadás, még nem állunk fel dacból, és nem hagyjuk ott a színházat, ám ezt ugyebár törvény nem szabályozza, így, ha mégis meggyőződünk arról, hogy a színdarab és mi nem férünk össze, akkor még mindig a távozás a legtisztességesebb dolog.

A tapsolás pedig nem egyfajta megmérettetés, és az nyer, aki legelőször ejti meg. Tiszteljük meg az előadókat azzal, hogy kivárjuk a mű végét, megvárjuk, hogy minden színész elcsendesedjen.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!