Felgyorsult világ, lelassult emberek
Az ebből adódó egészségügyi problémák (elhízás, szív-érrendszeri-, daganatos megbetegedések, stb.) kapcsán napjainkban egyre több előítélet és találgatás lát napvilágot arra vonatkozóan, hogy ezek kialakulásáért különböző élelmiszerek a felelősek.
Egyéni életvitel
Az életmód változásában globálisan megfigyelhető tendenciák mellett mindannyian másként élünk, s ezzel együtt étkezési szokásaink is eltérıek. Egyéni felelősségünk, hogy megismerjük szervezetünk szükségleteit, tájékozódjunk az ezt kielégítő választási lehetőségekről, és mindezeket figyelembe véve döntsünk saját étkezésünket illetően. Sokakban talán fel sem merül, hogy testünk energia- és tápanyag szükségletét alapvetően befolyásolja a nemünk, a korunk, a testtömegünk (ezen belül az izomhányad), a magasságunk, fizikai aktivitásunk, de kihat rá az alvásidőnk, valamint testünk állapota is. Élethelyzetek Vannak időszakok életünk során, amikor szervezetünk megváltozott állapota, vagy a módosuló életkörülmények következményeként másképpen étkezünk, illetve mozgunk, mint azelıtt. Nők esetében gyakran láthatunk példát erre terhesség idején, amikor a hormonális hatásra kialakuló „megkívánás” és – étkezésre valamelyest enyhülő – émelygés miatt lesz a szükségesnél indokolatlanul nagyobb az energiabevitel.
A szülést követő szoptatási időszakban viszont inkább már az újszülött életritmusához igazodó – saját igényeket háttérbe szorító – rendszertelen, kapkodó étkezés jelent gondot az anyukáknál, amely akár hízás mellett is tápanyaghiányos állapot kialakulásához vezethet. A felcseperedő, új ízekkel ismerkedı apróság mellett, a későbbiekben nem ritkán a tányéron hagyott maradékok eltüntetése eredményez a nőknél felesleges súlygyarapodást. Van, aki aktív sportolást abbahagyva, vagy a dohányzásról való leszokást követően kénytelen először szembesülni a túlsúly problémájával.
Akár egy munkahelyváltozás is teremthet olyan helyzetet, amelynél az addigi gyaloglást felváltja az autózás, a lépcsőzés a liftezés, s ezzel az energiafelhasználás lecsökken, aminek hosszú távon meglátszik majd a következménye: többet nyomunk a mérlegen. Korunk előrehaladtával szintén változnak szükségleteink, melyhez igazodnunk kell: Alapanyagcserénk, amely a szervezet életfunkcióinak (pl. állandó testhőmérséklet) fenntartásához szükséges energia, 30 év felett tízévenként átlag 2-4 %-kal csökken. Tehát pl., aki számára 30 évesen még napi 2000 kcal volt az ideális, annak 40 évesen már csak 40-80 kcal-val kevesebbet célszerű fogyasztania, vagy többet kell mozognia, ha súlyát meg akarja őrizni. Talán sokak számára elhanyagolhatónak tűnik ez a csekély energiakülönbség, de ha arra gondolunk, hogy elég rendszeresen, naponta csak 100 kcal-val több energiát juttatni szervezetünkbe, mint ami indokolt lenne (pl. 4-5 db keksz, vagy 3-4 szelet kolbász, 2 dl üdítő formájában), egy év során ez 5 kg súlytöbbletté növi ki magát.
