Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mikor mozgott utoljára vagy esetleg azt, hogy ma munka után vajon elindul-e sétálni, kocogni, eljut-e egy edzőterembe, mit válaszol?
Egyáltalán, eljut e az ilyen kérdésekig?

A többség valószínűleg nemmel felelel. Nem speciális magyar problémáról van szó, bár igaz, a fizikai inaktivitás tekintetében mi sem lógunk ki a sorból. E tekintetben világméretű egészségügyi problémával kell szembenéznünk:  ugyanis ez a negyedik legfontosabb halálhoz vezető kockázati ok, becslések szerint évente 3,2 millió ember haláláért felelős világszerte. A fizikai inaktivitás Európában a második legfontosabb halálozási ok. Ami nagyon egyszerűen annyit tesz, hogy nem mozgunk eleget.

A fizikai inaktivitás olyan egészségügyi problémákhoz vezethet, mint az inzulinrezisztencia, a cukorbetegség, a magas vérnyomás kialakuláa, hozzájárul a koleszterinszint emelkedéséhez, amely érszűkülethez majd érkatasztrófákhoz vezethet. De felel például a csontritkulásért is. Ha azonban ezt mind megfordítanánk, azaz az ellenkezőjét állítanánk, miszerint rendszeres mozgással mindez megelőzhet, máris érthetőbbé válik, miért is olyan fontos életünkben a mozgás.

Már persze, ha időt szánunk rá. A nemzetközi ajánlások szerint legalább heti 150 percet kellene közepes intenzitású kardio mozgással töltenünk. Ide tartozik a futás, a kerékpározás, a gyors gyaloglás, az úszás.  Egy alkalom körülbelül 30 percig tartson, de intenzívebb, megterhelőbb mozgásnál elegendő a 20 perc is.  S ha mindez idővel nem lenne elég (eleinte általában sok is), úgy beiktathatunk még heti legalább 2×30 perc izomerőnövelő mozgást is (pl: hasizomerő növelő edzés).

A kérdés tehát változatlanul az: ön, kedves olvasó, elkezd ma mozogni?