Hatévesen már komponált, csodagyerekként egész Európát körbeturnézta, 11 évesen pedig már egy egész estés operát is jegyzett. Mindössze 35 évet élt, mégis a zenetörténet egyik legnagyobb mennyiségű életművét hagyta maga után.

Minden idők legjobb zeneírója

Csak operából huszonegyet írt, utolsóként azt a Varázsfuvolát, amelyet talán a legtöbbször mutattak be a világ operaszínpadain. Összesen több mint hatszáz zeneművet komponált, szinte minden korára jellemző zenei műfajban jelentőset alkotott.

Készített operákat, miséket, orgona- és zongoradarabokat, oratóriumokat és szonátákat, dalokat, balettet, színpadi zenét. A Mozart zenéit elemző tanulmányok ugyanakkor egy jókora könyvtárat is megtöltenének.

Ezúttal azonban munkásságának nem a zeneirodalomra gyakorolt hatását szeretnénk elemezni. Zenéje ugyanis jócskán túllépett a szórakoztatás határain, többek között tudományos módszerek főszereplőjévé is vált.

A Mozart-hatás  

A muzsika jótékony hatása már az ókorban is ismert volt. Már ekkor többen legyezték, hogy egyes dallamok, hangok hallgatása milyen stresszoldó, pihentető hatással bír, hogyan segíti az összpontosítást, a tanulást, fejleszti az emlékező-képességet, sőt esetenként még fájdalomcsillapításra is alkalmas.

A zeneterápiának számtalan válfaja ismert, közülük talán az egyik legvitatottabb az úgynevezett Mozart-effektus. Egyes tudományos kutatások szerint ugyanis az osztrák szerző zenéi nem csak szórakoztatnak, hanem pszichés problémákat orvosolnak, hallgatásuk okosabbá, intelligensebbé is tesz minket.

Érvek és kísérletek

Számtalan kísérlettel próbálták meg pro és kontra bizonyítani a Mozart-hatás létét, nemlétét. Az elsőt Dr. Frances Rauscher végezte, 1993-ban, a kaliforniai Stanford egyetemen. Ez azonban nem igazolta teljes hitelességgel az effektust.  Némi  pozitív hatás ugyan kimutatható volt, de az is csak mintegy 10-15 perig tartott.

Az egyik legérdekesebb kísérlet talán egy finn kutatócsoporthoz fűződik, akik elhatározták, hogy molekuláris szinten próbálják meg igazolni a Mozart-hatást. A résztvevőktől vért vettek, teljeses genomra kiterjedő úgynevezett transzkripciós profilt alkottak.

Ezt követően ketté osztották az alanyokat, az egyik csoport tagjai húsz percig hallgatták Wolfgang Amadeus Mozart G-dúr hegedűversenyét, míg a másik csapat nem hallgatott zenét. Ezt egy újabb vérvétel és vizsgálat követte. Az eredmények szerint növekedett a boldogsághormon-szint, az idegi átvitel, a memória, valamint a tanulási készségek is pozitív változást mutattak.

A Tomatis-módszer

Létezik ugyanakkor egy olyan pszichoterápiai rendszer, amelynél mondhatni Mozart zenéje a kályha, a kiindulás. Ezt pedig egy pszicho-lingvisztika professzor, a párizsi Dr. Alfréd Tomatis dolgozta ki.  A róla elnevezett  audio-pszicho-fonológiai módszer lényege, hogy speciális zeneművek, főképp Mozart zenéjének hallgatásával összhangba hozza és optimalizálja a fül és az agy együttműködését, ami kedvező hatással van az egész emberi testre.

Odafigyelésre nevel, kedvezően befolyásolja az ember alapvető viszonyát az élethez is.  Megteremti, stabilizálja, illetve visszaadja az ember belső egyensúlyát.  A módszert világszerte alkalmazzák. Magyarországon például Unger Ágnes terapeuta kezdett el elsőként ezzel dolgozni.

A módszer Magyarországon

Alfred Tomatis már az 50-es években elkezdte alkalmazni módszerét – mondta el a hirado.hu megkeresésére a szakember.

Ehhez pedig azért választotta Mozart zenéjét, mert annak a ritmusa megegyezik a magzati szívverés ritmusával, márpedig azt már tudományosan is bizonyították, hogy már az anyaméhben megkezdődik a kommunikáció tanulása, értve ez alatt nemcsak a beszédet, hanem szövegértést, írást, számolást, a külvilággal szembeni viselkedést is  – tette hozzá.

Unger Ágnes elmondása szerint a terápia alkalmazása során egy Tomatis által kifejlesztett, speciális fejhallgatott használnak.  Ennek a két fülre rakható egysége mellett van egy kis szerkezet a közepén, amely egyfajta csontrezonátorként stimulálja a központi idegrendszert.

E módszerhez ugyanakkor nemcsak Mozart zenéjét hívják segítségül, hanem a páciens édesanyjának hangját is, amelyet előzetesen rögzítenek. Így rekonstruálva az anyaméhben lévő körülményeket. A terápia rendkívül sikeresen alkalmazható úgynevezett hiperaktív tüneteket mutató gyerekeknél, de például felnőttek nyelvtanulási készségein is rengeteget segíthet – mondta Unger Ágnes.

Visszatérve a címünkben feltett kérdésre, mely szerint valóban okosabbak leszünk-e Mozart zenéjét hallgatva, a legokosabb, ha nem foglalunk határozottan állást. Egy azonban biztos, rosszul semmiképpen sem járunk, ha kikapcsolódásképpen elmegyünk egy Varázsfuvola-előadásra, vagy otthon relaxálásként Mozartot hallgatunk. S ha eközben esetleg még valamely készségünk is fejlődik, az már csak külön ajándék.