A fejfájás a leggyakoribb panaszok egyike, mellyel az emberek orvoshoz fordulnak, a hazai népesség nagy részét érinti, mivel egy év során a lakosság kb. 80 %-a szenved el valamilyen fejfájást. A különböző fejfájások kialakulásának hátterében többféle ok állhat, ezek lehetnek örökletes, hormonális, és egyéb hatások is, mint amilyen a stressz, a szem megerőltetése, az alvási szokások megváltozása, az étkezések kihagyása, vagy a folyadékhiány. Mindemellett feltételezhetıen vannak olyan élelmiszerkomponensek is, amelyek az emberek egy részénél előidézhetnek fejfájást.
A misztikumtól a gyógyítás felé
A fejfájás nem kizárólag a modern idők betegsége, hiszen már évezredekkel ezelőtt is ismerték. Egyes ókori leletek tanúsága szerint a fejfájás okát a fejbe zárt gonosz szellemek hatásának tulajdonították, és – hogy a démonoktól megszabadítsák – koponyalékeléssel igyekeztek segíteni a szenvedőn. Egyiptomban a beteg fejére helyezett, agyagból készült krokodillal próbálták orvosolni a betegséget. A krokodil szájába füveket tettek, és szorosan a szenvedő fejére rögzítették egy vászoncsíkkal, melyre az istenek nevét írták. A középkori Itáliában a kínzó fejfájások népszerű gyógymódjaként ópiumból és ecetből készült oldattal kenték be a beteg fejét. Hazánkban a XVII. század végén Pápai Páriz Ferenc külön fejezetet szentel könyvében a fejfájásnak a „Főnek nyavalyáiról” címmel.
Típusok, besorolás
A fejfájások elkülönítését gyakran megnehezítik a tünetek, illetve az azokat kiváltó okok sokrétűsége. A fájdalom lehet múló vagy visszatérı jellegő, különböző gyakoriságú, eltérő típusú, a fej más-más területeit érintő. A diagnózis felállításánál az orvos jórészt a beteg elmondására támaszkodhat, mivel a fizikális és műszeres vizsgálatok csupán az esetleges szervi elváltozások felfedéséhez nyújtanak segítséget. A fejfájásoknak alapvetően két nagy csoportja különíthető el. A visszatérő típusú fejfájások, amelyek hátterében semmilyen egyéb betegséget nem lehet kimutatni, az ún. elsődleges (önálló) fejfájások. Az ezek közé tartozó legjelentősebb kórképek a migrének, a tenziós típusú fejfájások, valamint a klaszter fejfájások.
Legrégebb óta a migrént ismerjük, amelyre jellemző, hogy rohamokban jelentkezik, időtartama általában 4-72 óra, gyakorisága lehet évi 1-2, de akár heti 2-3 is. Többnyire lüktető féloldali fájdalommal jár, kísérheti étvágytalanság, hányinger, hányás, valamint bizonyos ingerek, mint pl. fény, hang iránti fokozott érzékenység. A betegek közel negyedénél a rohamot általában 10-20 percig tartó ún. aura (általában csőlátás, fénylő pontok, csillagok, vonalak, ritkábban zsibbadás beszédzavar) jelzi.
A migrénesek közül van, aki a roham elıőtti napon már „megérzi” a közeledő rohamot, aminek tünete lehet hangulatváltozás, szomjúságérzés, bizonyos ételek (pl. csokoládé) utáni fokozott vágy. A tenziós fejfájások a leggyakrabban előforduló fejfájások. A fájdalom típusosan kétoldali, nyomó vagy szorító jellegő és enyhe vagy közepes erősségű, melyet hányinger nem kísér, a megszokott fizikai aktivitásra nem súlyosbodik. A klaszter fejfájás az egyik legintenzívebbnek mutatkozó heves fejfájás típus. Súlyos, kizárólag féloldali fájdalom, amelyhez társulhat a fájdalommal megegyező oldalon a kötőhártya belövelltsége, könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, szemhéj ödéma. A másodlagos (tüneti) fejfájások esetében a fejfájás rendszerint csak kísérő tünete valamilyen más betegségnek. Ilyenről beszélünk a szem eredető fejfájásoknál (pl. a zöld hályog miatt), egyes orr-fül-gégészeti megbetegedéseknél (pl. arcüreggyulladásnál), vagy vashiányos vérszegénységnél, magas vérnyomásnál, de súlyosabb betegségeknek – koponyasérüléseknek, agyhártyagyulladásnak, agydaganatnak – szintén lehet társuló tünete fejfájás. Fontos, hogy a kiváltó okra fény derüljön, s annak függvényében történjék a kezelés.
Provokáló finomságok
Egy pohár vörös bor, egy darab csokoládé, néhány falat ízletes sajt sok ember számára élvezet. Vannak azonban, akiknél ezek az ételek fejfájás válthatnak ki. De mi lehet mindennek az oka? A fejfájást (elsősorban a migrénes rohamokat) összefüggésbe hozták bizonyos természetes élelmiszeralkotókkal, az aminokkal is. Az aminok olyan nitrogéntartalmú anyagok, melyek a növényekben, állatokban általánosan előfordulnak, és több közülük az élelmiszerek jellegzetes ízének, aromájának kialakításához is hozzájárul. Az élelmiszerekben előforduló aminok közül a tiramin, feniletilamin, hisztamin az, amelyekkel leginkább kapcsolatba hozzák a fejfájást. Úgy tűnik, hogy a migrénben szenvedők egy részének szervezete nem tudja elég gyorsan metabolizálni ezeket az aminokat, amelyek sokáig a testben maradva fejfájást idézhetnek elő. Az aminok és a fejfájás közötti összefüggésekre már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek, amikor a tuberkulózis kezelésére és a depresszió enyhítésére az ún. MAO (monoaminoxidáz)-gátló gyógyszereket szedők közül többen súlyos fejfájásról számoltak be bizonyos ételek fogyasztása után. A MAO-enzimek feladata, hogy a szervezetre potenciálisan káros aminokat lebontsák, mielőtt még azok a véráramba kerülnének. A MAO-gátló gyógyszereket alkalmazóknál ez a méregtelenítési folyamat gátlódik, aminek következtében a vér aminszintje megemelkedik. A MAO-enzim mőködése a migrénesek egy részénél örökletesen elégtelen lehet, ami magyarázatul szolgálhat a fejfájás kiváltására. A fejfájás provokálása kapcsán gyakran gyanúba keveredett, de egyelőre nem bizonyított élelmiszerek listája hosszú, amelyen többnyire a már említett aminokat, vagy alkoholt, koffeint, egyes adalékanyagokat (pl. tartósítószert) tartalmazó ételféleségek szerepelnek. Így többek között megtalálhatók rajta a sajtok, az alkoholos italok (elsősorban a vörösbor), a csokoládé, a kávé, kóla italok, tartósított ételek (savanyúságok, befőttek, pácolt vagy füstölt húsféleségek), a zsíros ételek, és egyes gyümölcsök (pl. citrusfélék, banán) is.
Megemlítendő még az ún. hideg okozta fejfájás is, ami az arra hajlamosaknál pl. a hideg, jeges ital, vagy fagylaltevés miatt alakulhat ki. Ez rendszerint 5 percnél rövidebb ideig tart, és többnyire a homlok középrészén (migréneseknél pedig a fájdalom szokott helyén) jelentkezik. A határidős feladatok diktálta feszített munkatempó közepette is fontos a rendszeres, kiegyensúlyozott étkezés. Ha a vércukorszint 2,2 mmol/l alá csökken egy étkezés halasztása, kimaradása esetén, az érzékenyek minderre hipoglikémiás fejfájással reagálhatnak. Ez kihat a közérzetre és így a munkavégzés hatékonyságára is. A koplalást, a helytelen fogyókúrát emiatt szintén kísérheti fejfájás.
