A sírást leginkább a szomorú történésekhez kötjük, pedig akkor is eleredhet a könnyünk, ha jóízűt hahotázunk. Vagyis a sírást szélsőséges érzelmek váltják ki az emberből. Még akkor is kigurulhat egy-egy könnycsepp, ha nagy fájdalmat érzünk. Talán ritkábban éljük meg azokat az elragadtató pillanatokat, amikor lelkünk szinte kitárul valami gyönyörű láttára, hallatára és olyan szépet élünk meg legbelül, hogy még a könnyünk is elered. Ez utóbbit nevezik esztétikai sírásnak. Tehát nemcsak akkor sírunk, ha szomorúak vagyunk, hanem akkor is, ha nagyon nevetünk, ha fájdalmunk van. Mindegyik ugyanazt a reakciót válthatja ki az emberben, amelyeknek közös megnyilvánulása a sírás lehet.

Természetes dolog a sírás, és tesszük is a legtöbben. Persze a férfiak között nem mindenki vállalja fel, de évente ők is átlagban legalább hat alkalommal eleresztik könnyeiket. Mondanunk sem kell – nemcsak mondjuk, hanem tesszük is –, mi nők évente több tucatszor is sírva fakadhatunk. De miért tesszük? És miért ugyanaz a sós váladék csorog szemeinkből, ha más-más váltja ki?

A könnymirigyben termelődik a sós folyadék, amely a pislogással jut a szemgolyó felszínére. Akkor is jut belőle, ha nem is sírunk, ugyanis a szemünk nedvesen tartásához szükséges. A könny egyenletes réteget visz fel a szem felületére, amely nedvesen tartja, és ha szennyeződés kerül látószervünkre, azt pislogással ki tudjuk űzni. A pislogás azonban azért is szükséges, hogy a már felesleges mennyiségű könnyet kipréselje a szem felszínéről, amely a könnycsatornán keresztül az orrunkon át eltávozik szervezetünkből. Amikor egy kiadósat sírunk, nemcsak lelki bajunktól szabadulhatunk meg, hanem olyan mennyiségű váladék termelődik, amellyel a könnycsatornák már nem boldogulnak el. Lényegében kicsorog a szemünkből a könny, és mivel a szemünk csatornázása nem győzi ezt a mennyiséget, így ott távozik, ahol utat tud törni magának. Lecsorog az arcunkon, de még az orrunkon keresztül is, sírás közben ezért kell sűrűn zsebkendőt elővenni.

A könnyünk nem egyforma. Létezik az a könny, amely a szem szaruhártyáját hivatott védeni. Amikor valamilyen külső behatás éri a szemet, akkor azonnal, reflexszerűen is termelődik a könny. És persze akkor is, ha szélsőséges érzelmeket élünk meg, akkor is könnyezünk. Ez utóbbi könnynek magasabb a hormontartalma.

Amikor az ember érzelmi könnyektől szabadul meg, akkor egyben abban is segítjük szervezetünket, hogy helyreállítsuk belső egyensúlyunkat. A belső feszültség során is hormonok lépnek működésbe. A feszült állapotban termelt hormon javától sírás közben megszabadulunk. Ezért van az, hogy egy kiadós sírás után jobban érezhetjük magunkat, holott a világon semmi nem változott meg azzal, nem oldottunk meg semmi problémát.

Közismerten a nők többet sírnak, bár gyermekkorban nagyjából ugyanannyit sír egy kisfiú, mint egy kislány. A nyugati kultúrákban a nők esetében elfogadottabb a sírás, míg férfiak esetében az a gyengeséget tükrözi.