2167. Naponta ennyiszer nyúl az okostelefonja képernyőjéhez egy átlagos felhasználó. Ez a megdöbbentő adat egy nemrég készült felmérés során derült ki. Csák Annamária pszichológus szerint nagyon nagy mértékű lehet az applikációkba a bevonódás, ami egyeseknél akár függőséget is okozhat.
„Bárhol megnézhetjük, hogy van-e üzenetünk, chatelhetünk, rámehetünk a Youtube-ra, tehát túl közel vannak ezek az eszközök hozzánk, ez az egyik. A másik, hogy az ember úgy érzi, hogy érzelmileg nagyon bevonódik, hogy neki szólnak ezek az üzenetek, akár egy hirdetés, akár valamilyen csatorna, amire rámegy, akár a beszélgetés, merthogy ezek olyan személyesek és teljesen az az élménye z embernek, hogy ők a főszereplői ennek a történetnek, még akkor is, ha valahol tudják, hogy nem” – fogalmazta meg a bevonódás és az okostelefon kapcsolatát a pszichológus.
Az okoseszközöknek és a közösségi médiumoknak köszönhetően az online térben is saját életünk főszereplői lettek az emberek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy rá vagyunk utalva a digitális eszközökre. Szűts Zoltán médiakutató elmondta: olyan tanulmányok készültek, miszerint az okostelefonok nagyjából úgy működnek, mint a félkarú rablók, tehát húzni kell egyet rajtuk, frissíteni kell, hogy az új információk megjelenjenek. Ez a frissítési kényszer gyakran azt szüli, hogy a felhasználók nem mozdulnak el tőle, miként a kaszinóknak is az a működési elve, hogy a teret és az időt kizárják.
Ezzel gyorsan el is lehet jutni az okostelefon-függőség kialakulásáig. Magyarországon a felnőttek 80 százaléka használ okostelefont, és a készüléktulajdonosok 90 százaléka érzi magát feszültnek, ha a mobilja nincs a közvetlen közelében, a fiataloknál ez az arány még magasabb. Alkati dolog, hogy ki alkalmasabb erre, ki kevésbé, s ezért nem válik valaminek a rabjává. Akár a munka rabjává is, esetleg az ital vagy cigaretta, drog, vagy bárminek a rabjává, különböző műsorok, sorozatok, netán az internetezés rabjává. De azért természetesen a gyerekkori történések hozzájárulnak a függőség kialakulásához, tehát hogy milyen gyerekkorunk volt, hogy biztonságot adó családi hátterünk volt, vagy pont fordítva.
Nem a tudásban, hanem az internetben bízunk
A médiakutató szerint a függőség mellett az is aggodalomra ad okot, hogy egyre kevésbé használjuk az agyunkat. Nem bízunk a korábban megszerzett tudásunkban sem, azonnal a telefonunkhoz nyúlunk, és a keresőoldalakról próbáljuk az információt beszerezni. Éppen ezért az Egyesült Államokban már számos egyetemen bevezették azt a szabályt, hogy nem szabad okostelefont és számítógépet használni az órán, mert bármit mond a tanár, bármilyen izgalmasan mondja, egy stand-up comedyt is előadhat, abban az esetben sem lesz negyedannyira izgalmas, mint a képernyőn megjelent tartalom.
Összegzésképpen ki lehet jelenteni: a technológiai fejlődés alapvetően pozitív lépés az emberiség történetében, azonban nagyon sok negatívummal is jár. A kulcs, ahogy szinte minden esetben, ezúttal is az egyensúlyban van, csakis az egészséges középút járható. Más szakemberek azt állítják, az „agyunk elrabolható”. Úgy tartják, az okoseszközök teljesen beszippanthatnak minket.
