Szeretünk elmerülni a valóságot idéző, vagy attól merőben eltérő, futurisztikus, olykor félelmetes, máskor érzelmes, szerelmes vagy vicces történetekben, amelyeket a filmek szolgáltatnak. Nem véletlenül divatos még mai napig moziba járni, de választhatjuk az otthon melegét is, hogy kellemesen kikapcsolódjuk. Hacsak nem igaz történet alapján készítenek el egy filmet, akkor bizony kitalált történetről van szó. Mégis annyira bele tudjuk magunkat élni, hogy elhisszük, lehetséges. Jól tudjuk, hogy amit a vásznon látunk az megtervezett, megrendezett jelenetek egymásutánisága, de nem mindenről tudjuk, hogy azt hogyan készítik el, milyen technikákat alkalmaznak. Ha beengednének a kulisszák mögé, akkor leesne az állunk, hogy egy-egy képkocka mögött milyen munkálatok zajlanak.

Egyes filmek nagy érzelmeket szabadítanak fel bennünk, mások olyan nevetést okoznak, hogy még a hasunkat is fognunk kell. Egy biztos, hogy ha a trükköket megismerjük, amelyek a színészek segítségére vannak, egész máshogy látjuk az adott filmet. Ahogy haladunk a korral, úgy fejlődnek a filmes technikák is. A régebben nagyon felkapott és ismert filmek ma már megnevettethetik az embert, és nem azért, mert vicces a történet, hanem már tudjuk, hogy ki játszotta a robotot, hogyan készítették a filmet és azóta már sokkal tökéletesebben meg lehet azokat a részleteket jeleníteni.

Az átlagosan másfél óra hosszúságú filmeket bárki végig tudja nézni, ha az kellően érdekes. Egy film elkészítése azonban jelenetről jelenetre halad, és ez hosszú folyamat, valamint olykor idegőrlő mindenki számára, aki a film elkészítésében részt vesz. A színészeknek olyan szereppel is azonosulniuk kell (ha elvállalták), amely a saját elveikkel és felfogásaikkal szembe megy. Sigourney Weaver nem dohányzik, sőt dohányzásellenes. Az Avatarban játszott szerepe szerint azonban nem így van. A cigarettázást kénytelenek voltak a film készítői CGI technikával (Computer-Generated Imagery) megalkotni, azaz számítógépes grafikával teremtették meg azt a képet, hogy a színésznő dohányzik.

A profi maszkmesterek a gyönyörű színésznőket, a jóképű színészeket hihetetlen figurákká tudják átmaszkírozni. A tehetségen túl még hitelesebben bújhatnak bele személyek szerepébe. A maszkmesterek mellett a jelmeztervezőknek, díszlettervezőknek is nagy szerepük jut abban, hogy még látványosabbá tegyenek egy-egy filmet.

Olykor nem használnak számítógépes technikákat, hanem valódi állatok játsszák el a szerepüket, méghozzá betanított állatok. Nem kell mindig nagy költségvetésű grafikai megoldás, olykor elég a józan észt felhasználni, hogy egy gusztustalan, undorító, elhanyagolt vécécsészét megteremtsenek. Elég ahhoz némi csoki felhasználása is, és még az illat is kellemes a forgatás ideje alatt. Az űrbéli jeleneteknek valamelyik sivatag szokott a helyszíne lenni. Amit a filmvásznon látunk szabadtéri jelenet, az nagyon sokszor zárt helyen, díszletek között kerül felvételre.

A filmes világban szinte semmi sem az, amit mi a vásznon látunk, de ha nem akarjuk elrontani a filmes élményeinket, és nem akarunk a filmes szakmában dolgozni, akkor nem érdemes nagyon mélyre ásni magunkat a technikákban, mert elveheti a kedvünket a filmektől. Vagy éppen felcsigáznak?