Ha netán tapasztaltál már valami hasonló érdekességet, vagyis olyat, amely más érzékterületről érkező benyomást összekapcsoltál egy máikkal, akkor átélted a szinesztéziát. Nyugodj meg, nem vagy beteg, azonban egyre gyakoribb mentális jelenségről van szó. Azt jelenti, hogy szaglunk, ízlelünk, hallunk stb. valamit, és az agy másik érzetet is aktivál.

Mint már írtuk, ez nem betegség. Sőt aki szinesztéziás, az gyakran nem is tud róla. Nem biztos, hogy kiderül az, hogy mások nem pont úgy látják a világot, mint ő. Ráadásul még a szinesztéziások is máshogy érzékelnek. Van, aki betűkhöz társít színeket, mások a magánhangzókat és a mássalhangzókat látják eltérő színűeknek.

Szereted a zenét hallgatni? Netán játszol is valamilyen hangszeren? Mégsem biztos, hogy színesek a dallamok. Márpedig néhány zenei nagyság is szinesztéziás volt, úgymint Jimi Hendrix, vagy Liszt Ferenc is. A zenészek esetében ez a mentális jelenség nem is olyan ritka. Az ő bibliájuk a kotta, és a benne lévő hangjegyeket többen beszínezik, így könnyebb megjegyezniük a dallamot is, így a memóriájuk is jobb általában. Ami az előnyük, másban lehet a hátrányuk is, ugyanis a szinesztéták nem olyan jó matekosok és a még az irányokat is könnyebben tévesztik. A legtöbben nem érzékelünk ilyen jelenséget. Aki szinesztéta, annak agya is másképp működik, mint aki nem az.

Püthagorasz, a filozófus és matematikus úgy látta a számokat, mintha azok külön egyének lennének. Így tehát voltak számára szimpatikus és kevésbé szimpatikus, kedves, vagy nem túl kedves számok. Sőt Püthagorasz számára a számoknak neme is volt. A páros számok a női nemhez tartoztak és ebből kiderül, hogy a páratlan számok jelentették számára a férfi számokat.

Habár eddig inkább férfiakat említettünk meg, mint szinesztéták, valójában úgy tűnik a jelenlegi állás szerint, hogy a nők körében gyakoribb, és ha valaki nő létére még művész is, még nagyobb az esélye, hogy a szinesztéziát érzékelje. Ez a mentális jelenség összefüggésbe hozható a kreativitással.

Akár iskolai tanulmányainkat is felidézhetnénk, hiszen a szinesztézia hasonlít a metaforához (metafora: két dolog, tárgy, esemény, vagy személy azonosítása, valamilyen külső vagy belső tulajdonság, hangulati hasonlóság alapján.). Vagyis olyan dolgokat társítunk egymáshoz, amelyek nem illenek össze.

Már azt is tudjuk, hogy nemcsak az irodalmi alkotásokban használnak egymáshoz nem passzoló dolgokat azért, hogy azzal még inkább érzékeltetni tudják, amit ki akarnak fejezni, hanem mentális jelenségként is érzékelhető egyeseknél.