A húszas évek bohósága a harmincas évekhez közeledve pánikba, kapkodásba, személyiségtorzulásba, és félelem vezérelte döntések tucatjába csap át. Pedig, teljesen felesleges.
Azok a nők, akik a harminchoz közeledve nem rendelkeznek legalább egy darab férjjel és két darab gyerekkel, úgy érezhetik, hogy ők a társadalom számkivetettjei, ha pedig még a karrier is kérdéses, eljön a világvége. Legalábbis szerintük. Holott a kor csak egy szám, a számokhoz pedig mi magunk, de leginkább a társadalom, a szülők és környezet köt elvárásokat.
Észre sem vesszük, de óhatatlanul bekúszik a tudat alattinkba a másik iránti irigykedés, hogy „bezzeg neki már van gyereke”, „bezzeg őt már elvették” és hosszasan lehetne sorolni a bezzegeket, csak hát minek? Minek kellene beállni a sorba, csak azért, hogy kivívjunk anyánk, a környezet elismerését? Minek csak azért a társadalmi norma szerint élni, hogy megmentsük magunkat a kívülállóságtól és a kínos kérdésektől? Minek azért szülni, férjhez menni, mert „ebben a korban már illendő”? Vagy épp csak önigazolást szeretnénk szerezni arra az esetre, hogy mi is elmondhassuk a nagyvilágnak, hogy valamit elértünk egy esküvő vagy gyerek képében? Ugyan már… Miért az a fontos, amit más mondd, csinál és gondol?
A harminc az új húsz
A harmincadik életévtől bűvösen sokat várunk, pedig ez sem több egy kerek születésnapnál. Ennek ellenére sokan rettegve közelítünk felé. A Torontói Egyetem legfrissebb kutatása azonban megnyugvást hozhat a pánikoló harmincasoknak. Az egyetem tanulmánya szerint a harmadik X-be való átlépés kifejezetten jót tesz az intelligenciának, az agykapcsolatoknak, és a mentális egészségnek.
Sőt, végre az is kiderült, hogy sokan miért depressziósak előtte. A kutatás szerint, akik feszengve, pánikolva élik meg a születésnap közeledtét, azok agyilag kevésbé fejlettek, azaz le vannak maradva jó néhány évvel szellemi szinten a valós koruktól. Tipikus esete az agyban 23, de a valóságban 28 éves állapotnak.
Nem minden 30 éves agya 30
A Raluca Petrican és Cheryl Grady által vezetett kutatócsoport 359 22 és 36 év közötti felnőtt agyát elemezte MRI vizsgálatokkal. A kapott agyi mintákat összehasonlították, a fiatal felnőttkor, felnőttkor és a késői felnőttkor szerint. Azt is megvizsgálták, hogy az agyi minták megváltoznak-e annak függvényében, hogy az illető dolgozik-e, valamint arra is kíváncsiak voltak, hogy befolyást gyakorol-e rájuk a szociális helyzet.
A vizsgálatból kiderült, hogy a 30 évesek sokkal több speciális agyterületet használnak, mint a fiatal felnőttek, valamint hatékonyabban képesek feldolgozni az információkat. Valamint sokkal fókuszáltabbak ezáltal jobban ellenőrzik cselekvéseiket és döntéseiket.
Viszont voltak kivételek. Azok a harmincasok, akik mentális nehézségekkel (szorongás, depresszió) küszködtek, nem mutattak azonos agyi mintákat. Az ő agyuk bizonyos részei között a kapcsolat nem volt még teljesen kifejlődve a „normális” harminc évesekéhez képest. Azaz nem voltak azon képességek és készségek birtokában, mint amire az adott korban szükség van. Ez a jelenség felelős azért, ha valaki retteg a harmincadik szülinapjától: egyszerűen nincs megérve rá az agya, és tényleg.
Legalább tudományos alapokra lehet hivatkozni, ha az ember nem akar felnőni.