Az április elsejei bolondozás, több országban is elterjedt szokás, a pontos eredete azonban, mindmáig tisztázatlan maradt. Több feltevés is született, hogy valójában honnan eredhet a „bolondok” napja.

Honnan ered?

Egyesek úgy gondolják, az áprilisi bolondozás, a bolondok napja egy kelta népszokásból ered, ami valójában egy tavaszköszöntő ünnep volt. A kelták a tavaszt és a jó időt mókás, vidám, bohókás ünnepléssel fogadták. Mások úgy vélik lX. Károly francia királyhoz kötjető, aki 1564-ben az új esztendő kezdetét április 1-ről áthelyezte január 1-re. Ekkor szokás volt újévkor ajándékozni, miután módosított a rendeletén, április elsején már csak jelképes, tréfás, bolondos ajándékokat adtak egymásnak az emberek végül innen alakult ki az a szokás, hogy a hamis évkezést, bolondozással, hamiskodással ünnepeljék.

Régi néphagyomány, Szent György havának első napján a bolondját járatni másokkal. Régen a gyerekeket viccelték meg, ugyanis kitalált dolgokért küldték őket a boltba (pl. szúnyogzsír, trombitahúr..stb.), később a viccelődés az iskolákban és az utcákon is elterjedt. Az emberek maszkot, színes ruhát öltöttek, és mulatoztak, tréfálkoztak, borsot törtek egymás orra alá.

Kiből lesz április bolondja?

Április bolondjának nevezzük azt, akit április 1-én megviccelnek, aki csíny és tréfa „áldozatául” esik. Tulajdonképpen a „bolondját” járatják vele, hiszen az őt körülvevők kinevetik. Ez a jelző és szokás több országban elterjedt.

A bolondozás felnőttek és gyermekek körében is közkedvelt ezen a napon. Azonban mindig vigyázni kell, tudjuk hol a határ, nehogy a mókázás rosszul süljön el. Április elsején célszerű elnézőbbnek lenni barátainkkal, ismerőseinkkel, ne sértődjünk meg, ha egyesek úgy gondolják megviccelnének minket.

Az egyik legismertebb, legrégebbi tréfa…

Az egyik legrégebbi április elsejei tréfa Toulouse grófjához, XIV. Lajos francia király fiához köthető. A gróf „áldozata” Gramont márki, akit március utolsó napjának éjszakáján, belopódzva szobájába, megfosztott ruháitól, ezeket a ruhákat összevarta egészen szűkre, majd visszacsempészte a márki szobájába. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele, majd a mellényét, de abba sem fért bele. Kétségbeesve próbálta felvenni a kabátját, de azt is hiába. Miközben a márki „vért izzadva” próbálta magára rángatni a ruhákat, váratlanul rányitotta az ajtót a gróf egyik cinkostársa, aki felkiáltott "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról patakokban folyt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvost hivatott, (aki szintén beavatott volt) ő megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette,hiszen az volt ráírva latinul, hogy"Accipe cisalia et dissue purpunctum", ami annyit jelent "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!" . Bár nem láthatjuk, hogyan reagált erre a térfára a márki, de az biztos, hogy a ruháit nem hagyta többet felügyelet nélkül.