Aki már a csúszós útnak köszönhetően elszenvedett valamilyen komolyabb sérülést, az lehet, hogy kétszer meggondolja, átkeljen-e egy jeges felületen. A gyorsabb haladásban bízva megbirkózik a jéggel, vagy inkább a csúszásmentes, de hosszabb utat választja. Aki még sosem esett akkorát, hogy abból komolyabb panaszai lettek volna, a szerencsések közé tartozik, vagy pedig jól tud esni. Bizony, mert esni tudni kell. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy elvágódjunk, és megüssük, vagy eltörjük valaminket. Még csak el sem kell törnie a végtagjainknak, hogy fájó, több hétig tartó sérüléseket szenvedjünk. A rándulás, a ficam is fájdalmas tud lenni.

Mindegy, hogy kerékpárral vagy gyalog közlekedünk, sok útszakasz megállásra késztet, ugyanis ránézésre is csúszós. Ha nem tudunk ügyesen esni, az egy olyan negatív berögzülés, amely az eséstől, a csúszástól való félelmünk során alakul ki. Egy gyermek ösztönösen összegömbölyödik, ha esésre kerül a sor, mert a sérülésektől így tudja magát legjobban megvédeni. Ám ha ezt a képességét valami blokkolja, akkor bizonytalanná válik, az esés során is nagyobb a sérülés lehetősége.

Mennyire általános az, hogy egy aggódó szülő azt mondja gyermekének, ne mássz fel, nehogy leess. Ne menj rá a jégre, mert elesel. Csakhogy ezzel a félelmet váltjuk ki belőle. Összekapcsolja a lépcsőt, a jeget az esés és a fájdalom lehetőségével. Ne csodálkozzunk, ha ezután a lépcsőn is bizonytalanul jár majd. Ha pedig bizonytalan a mozdulataiban, akkor még balesetveszélyesebb.

Mindegy, hogy egy személy gyermek, vagy felnőtt, de ha tehetetlenül zuhan, hatalmas erővel csapódhat a földnek, és ha azt semmivel nem tompítja, annak fájdalmas sérülés lehet a végeredménye. Ahogy idősödik az ember, az esések következtében fellépő sérülések még komolyabbá válhatnak. Ezért célszerű már a gyerekeket megtanítani a jó esésre, hiszen életük során bármikor érheti olyan helyzet, hogy elesnek, így nagy a tétje annak, hogyan teszik.

A legfontosabb a gerincoszlopot és a fejet megvédeni, ezért ha hátrafelé esünk, akkor a háton gurulva, összegömbölyödve, átlósan érdemes tenni (lásd videó). A gyerekek ezt hamar megtanulják, de felnőttkorban is érdemes elsajátítani. A tél velejárója a csúszós út is. Ebben az időszakban megnövekedik a esésből eredő sérülések száma, és főleg az idősekre veszélyes. Az esések nagyja elkerülhető lenne, ha megfelelően tudnánk esni. Emellett természetesen nem árt az idősebbeknek az egyensúlyozási képességüket fejleszteni. A havas, jeges felületen való talpon maradás egyben a törések elkerülését jelenti.

Egy másik megelőzési mód, ha jól megválasztjuk a lábbelinket. A gumival ellátott, telitalpú cipők, csizmák viselése ilyenkor a célszerű, és aki félti magát, akár csípővédőt is használhat, de a járókeret vagy a bot is biztonságot adhat az idős személyeknek.