Nem is érdemes mást tenni, mint beletörődni abba, hogy bizony hideg van és esik a hó. Bármilyen nehézséget is okoz a közlekedésben ez a csapadékforma, bármennyi plusz munkát jelent otthon, a ház körül a hó eltakarítása, ha körbenézünk a fehér lepellel betakart tájon, még a legmorcosabb ember is kicsit gyermeki örömmel tekint rá. Ha gyermek van a családban, szinte biztosan azonnal hóembert készül gyúrni, még akkor is, ha a hó mennyisége éppen csak kiad egy hóemberre valót. A hóember úgy is felfogható, mint az egyik legősibb emberi kéz alkotta szobor, amelyet újból és újból elkészítünk. Múlandó alkotás, mert csak az év rövidke időszakára jellemző ez a csapadékforma és sok telet úgy élünk meg, hogy havat sem látunk. Éppen ezért jelent sok ember számára igazi örömet, ha havat látnak.

Az ember ma már bármit felhasznál – és meg is teszi – ahhoz, hogy maradandót alkosson. A korai embereknek azonban jóval kevesebb lehetőségük volt gondolataik, érzelmeik kifejezésére. Az egyik legjobb, de időszakos alapanyag a hó volt. Nem csak az idei tél ilyen hideg, hanem 1511-ben, Brüsszelben is az volt. A fagypont alatti tartós hőmérséklet hat hétig is eltartott. Az emberek pedig kihasználták és hóemberekkel lepték el a város utcáit. Sokan hóemberben fejezték ki gondolataikat, politikai hozzáállásukat. De Amerika egy kis holland települését is hóemberekre bízták. A település állandó veszélyben volt, támadásokat indítottak ellenük. Két ember őrködött a város határában, de annyira heves hóvihar támadt, hogy inkább készítettek két hóembert, hogy azok védjék a települést, ők pedig elinaltak. Hamarosan meg is érkeztek a támadók, és védelem híján hatvan helyi lakossal végeztek.

Ki ne várná a tavaszt? Még ha látjuk is a hó szépségét, kiélvezzük annak minden jóságát, akkor is betelik vele az ember. Zürich lakói sajátos módon űzik el a telet már 1818 óta. Készítenek egy hóembert. Akkor sincs gond, ha épp nincs hó, pamutvászonból készítik el és teletöltik dinamittal, amelyet ünnepélyes keretek között felvonultatnak és legvégül egy máglyára helyezve felgyújtják, majd felrobban.

Ha úgy tekintünk a hóemberre, mint alkotás, akkor igencsak sokféle mű keletkezhet. Az egyik legkedveltebb hóember Olaf: