Az oltás ellen és mellett érvelni manapság nem igazán helytálló, ugyanis a helyes választ nem lehet pontosan tudni, hogy jó-e vagy sem, hosszú távon milyen hatással van ránk, ráadásul minden oltásnál más és más kérdéseket vethet fel.

Azok, akik az oltást végletekig támogatják, mögöttük áll a hatalom, hiszen bizonyos védőoltások kötelezőek. Ha akarjuk, ha nem, muszáj. A kötelező pedig üzletet sejtet. Azért kötelező, mert közegészségügyi szerepe van, csakhogy ezen túl komoly ipari érdek is. Ez még nem is lenne probléma, de az már igen, hogy megfordult az arány, és az oltóanyagból származó várt bevétel vette át a közegészségügy felett a hatalmat. Vagyis ma már nem feltétlenül csak az a lényeg, hogy egy súlyos betegség, járvány ne terjedjen, hanem az, hogy minél több ember kapjon oltást, minél több oltóanyag fogyjon, ezáltal minél nagyobb összeget kaszáljanak.

Az elmúlt századok legnagyobb számú emberáldozatait járványok okozták. Ennek megakadályozása érdekében az orvostudomány szakemberei azon törték fejüket, hogyan erősíthetnék az emberi immunrendszert, és milyen készítményekkel gátolhatnák meg a betegségek terjedését.

Az orvostudomány fejlődésével az is együtt járt, hogy az orvoslást túlértékelték, mi több, túltömjénezték. Ez volt jellemző az 1950-es évekre is, holott akkorra már feltalálták az antibiotikumokat, rohamosan fejlődött a gyógyszeripar, és visszaszorították a járványokat. Mégis arra a felfedezésre jutottak, hogy nem a gyógyszerek szorították vissza a betegségeket, hanem ez a gazdasági és szociális fejlődésnek volt köszönhető. Ezekre a tényekre nagyban bólogatnak az oltást ellenzők.

A kötelező oltások körüli félelmek egyike az, hogy a védőoltások beadása után, azok hatása idővel gyengül, és a gyermekkorban veszélytelen betegségek később, felnőtt korban, súlyosabb kivitelben jelentkezhetnek. Egy másik nagy félelem pedig az, hogy a védőoltás nem veszélytelen, néhány esetben halálos is lehet. Az orvostudomány és a közegészségügy szempontjából járulékos veszteség, de egy anyának a gyermeke vész oda.

(Kép forrása: hss.gov.nt.ca)