Ha valaki ugrabugrál, indiánszökdécsel, vagy egyszerűen könnyedébben, ruganyosabban jár, azzal máris erősen feljavíthatja a kedélyállapotát, állítják szakemberek.

Eddig is tudtuk, hogy ha valakinek borongósabb a kedve, vagy depresszióra hajlamos, akkor az a járásán is meglátszik: lassabban, görnyedtebben, előreesett vállakkal megy az utcán is. A mostani kutatás viszont azt állítja, a helyzet fordítva is igaz, azaz könnyedén feldobhatjuk a hangulatunkat, ha először a járásunkat egyenesítjük ki.

A kutatók arra kértek embereket, hogy járjanak úgy, mintha rossz kedvük lenne, azaz eresszék le a vállukat, kevésbé lendítsék ki a karjukat, lépjenek kisebbeket és laposabbakat. A kísérlet második felében pedig a vidám járást kellett imitálniuk a résztvevőknek, akik így felemelt fejjel, ruganyos léptekkel vonultak. A vizsgálatból kiderült, hogy azoknak, akiknek búsan kellett sétálni, ettől a kedvük is borongósabbá vált. Amikor azonban az volt a feladat, hogy jókedvű járást utánozzanak, az a hangulatukra is pozitív hatással volt.

-Nem meglepő, hogy a hangulatunk hatással van a járásunkra, mi azonban most arra voltunk kiváncsiak, hogy fordítva is működik-e a dolog, azaz a járásunk módja vajon befolyásolja-e a kedélyünket? –magarázta a kísérlet vezetője a Daily Mailnek.

A kísérlet során a résztvevő alanyoknak először különböző pozitív és negatív szavakat kellett elolvasnia, mint például ’csinos’, ’fél’, vagy ’ideges’, majd egy futópadon kellett sétálniuk a tudósok által megadott stílusban –vidáman, vagy szomorúan. A kísérlet végén megkérték őket, írják le azokat a szavakat a listáról, amelyekre emlékeznek.

Ebből kiderült, hogy a jókedélyűen sétálgatók sokkal több pozitív szóra emlékeztek, a borúsan slattyogók memóriájában pedig inkább a negatív szavak maradtak meg.

Mindebből levonhatjuk a következtetést: legközelebb ha szomorúan, rossz kedvűen ébredsz, menjél indiánszökdécselve a munkahelyedre, úgy sokkal vidámabb leszel –a környezetedről nem is beszélve!

(Daily Mail, kép: prevention.com)