Harry Ferguson a brit titkosszolgálat ügynöke volt, most pedig a témával foglalkozó tévés produkcióknak ad tanácsot, hogy a készülő film vagy sorozat hiteles legyen. Most arról is mesélt, hogyan lett belőle titkos ügynök.

„A hidegháború alatt választottak ki.”
Utolsó éves egyetemistaként a világ egyik legjobb egyetemén, az Oxfordon, az egyik tanára odament hozzá, és megkérdezte tőle, hogy mit szeretne kezdeni a karrierjével. Akkoriban Harry a rendőrségi pálya vagy a hadsereg iránt érdeklődött. Ekkor a tanára azt kérdezte: „Gondolt már arra, hogy a hazáját szolgálja?” Miután Harry – bár fogalma sem volt, mire gondol a tanára valójában – igennel felelt, kapott egy behívólevelet egy kevésbé ismert kormányzati szervtől, hogy várják interjúra.

„Tudtam, hogy nem James Bond leszek, de többet szerettem volna tudni róla.”
„Nem sokat tudtam a titkosszolgálatokról, de egyik meghallgatás jött a másik után, és arra gondoltam, hogy az életben csak egyszer adódik ilyen lehetőség. Abban az időben engem még a régi módszerrel választottak ki, ma már a szervezetnek van weboldala, HR csapata, és az egyetemi rendezvényeken is jelen vannak.”

„Nincs konkrét „kémtípus”, akiket a titkosszolgálatok keresnek.”
Független, öntudatos embereket keresnek, akik nem félnek a változástól és mobilisek. Magas intelligenciával rendelkező nők és férfiak dolgoznak titkos ügynökként, de nincs meghatározott karakter. „Én például két percen belül elfelejtem annak a nevét, aki éppen bemutatkozott nekem, viszont emlékszem a legapróbb részletekre is.”

„Tudni, hogy valaki azért kerülhet börtönbe vagy ölhetik meg, mert nem végezted jól a munkád, iszonyatos teher.”
"A pályád kezdetén örülsz, és azt gondolod, ez neked való munka. De érzelmileg összetör, ráadásul meg sem oszthatod senkivel a munkád során tapasztaltakat. Ez hosszú távon felőrli az embert."

 

theguardian.com